Szilágynagyfaluban már az első világháború előtti időkben elkezdték a szőlőtermesztést, akkor szekérrel szállították a bort egyik régióból a másikba. Torkos Pál évek óta foglalkozik a szőlőtermesztéssel valamint a borászattal, pálinkafőzéssel. De emellett a népi kultúra megőrzése is a szívügye, feleségével tájházat rendezett be, gyűjteményét évről-évre bővíti.

Az évek során többféle szőlőszaporítási módszert kipróbáltam: a venyige bujtástól, a földbe történő dugványozáson át a vízben való gyökereztetésig. Tapasztalatom szerint utóbbi módszer a legeredményesebb, így ehhez szeretnék néhány gyakorlati tanácsot adni annak, aki kedvet érez a szőlőszaporításhoz.

A bakator valamikor szebb időket is megélt régi magyar szőlőfajtánk az utóbbi évtizedben kezd ismét teret hódítani hajdani termőterületein. A Partium elhivatott bakator termelője, aki a fajtának az érmelléki borvidékre történő visszatelepítője, Heit Lóránd.

A termálvizeiről híres Hegyközszentmiklóson Hegyköz legjobb borait állítják elő. Kaszoni József és Buda Gábor helyi borászok, három évvel ezelőtt nagyot álmodtak és saját költségükön megszervezték az első borversenyt.

A peronoszpóra és a szürkerothadás mellett még mindig a lisztharmat a szőlő leggyakoribb károsítója hazánkban, amely ellen kiemelten fontos a védekezés.

A szőlőtermesztésnek nagy hagyománya van az Érmelléken, ahol nagyon jó adottságokkal rendelkező szőlőhegyek, jó pincék vannak, bár mostanság a sör nagyobb népszerűségnek örvend, mint Bachus kedvenc itala.