Borászat és múltmentés Szilágynagyfaluban

Hogyan kezdődött a szőlőtermesztés és a borkészítés iránti szerelem?

Már nagyszüleim és a szüleim is foglalkoztak szőlőtermesztéssel. Az egész az 1950-es években kezdődött, persze a jelenleginél jóval kisebb területen termett a bornakvaló. Gyakorlatilag belenőttem a szőlőtermesztésbe, nem is merült fel, hogy mást kellene választanom. Most is elevenen él bennem, hogyan ragaszkodtak a szüleim és nagyszüleim az ő kicsike területükhöz, hogyan áldozták minden szabad percüket a szőlőtermesztésre. Így megszeretem és éreztem azt, hogy amit az elődeim is oly nagy szeretettel végeztek, nekem is folytatnom kell.

Mikortól vette ön át a hegyeket?

Azzal szeretném kezdeni, hogy a területeket 1989-ben kaptam vissza, de nagyon meg volt károsítva, csak néhány tőke szőlő volt meg mindabból, amit még szüleim és nagyszüleim tettek el.

Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag újra kellett ültetnie az ősi szőlőst?

Így van. Pótolni kellet a szőlőtőkéket, de volt olyan rész, amit teljesen újra kellet ültetnem. 1991-től kezdtem újratelepíteni valamint kiépíteni a huzalos támrendszert, spalierre tenni a szőlőtőkéket, ahogy nálunk mondják. A szüleim által féltve őrzött hegy, mindössze 15-20 árnyi terület volt és ez is két helyen, a nagyfalui szovárhegyen és mókuci hegyen. Jelenleg több mint egy hektáron termesztek szőlőt – a leggyakoribb fajták az olasz rizling, a Zala gyöngye, a fekete leányka, a kaveliusz valamint a fekete és a piros saszla (chasselas). Emellett van néhány más szőlőfajta is ültetvényemen, de azokat csak saját használatra termesztem.

Ön az a borkészítő, aki nemcsak a préselésnél van jelen, hanem a metszést is maga végzi...

A munkálatok zömét egymagam végzem, ami ebben a korban már elég fárasztó, a szüretelésbe ismerősök és barátok szoktak segíteni. A metszéssel kezdődik a munka, amit február végén márciusba kezdek el, általában 20-25 napot vesz igénybe. Ezután következik a lemosó permetezés majd nyáron a zöld metszés, fürtritkítás, visszavágás. Virágzás előtt még le szoktam permetezni általában mospilánnal vagy fasterrel a lisztharmat és a piros pók miatt. Az időjárás határozza meg, hogy hányszor kell egy évben bepermetezni – ha sok csapadék van, akkor hamar megjelennek a kártevők a szőlősben.  Mikor a fürt kifejlődik, akkor újra megszórom tadorral vagy topassal. Július-augusztusba szoktam visszametszeni, valamint folyamatosan kötözgetem a helyzettől függően. Rothadás, lisztharmat és ragya ellen folyamatosan vegyszerezem – sajnos a szőlőt vegyszerezés nélkül, ügynevezett ökológiai gazdálkodásban lehetetlen termelni. De szeptember 10-e után már nem szórok rá semmit, mivel októberben kezdődik a szüret, ami általában 25-ig tart – azért húzódik el, mert egy nap szedjük a szőlőt másik két nap préseljük, a bort általában januárban palackozom.

Csak a bort értékesíti vagy a szőlőt is?

Van rá esett, hogy a szőlőt megvásárolják, de ez ritkább. A bor értékesítése az elmúlt időszakban nem volt egyszerű. A járványt megelőző években szervezett termelői vásárok remek lehetőséget nyújtottak a palackozott bor árusítására, most jobbára háztól viszik el a bort. Ami megmarad és nincs ahol tárolnom, abból pálinkát szoktam főzni. De van szilva, dió, alma és barackfám is, ezek terméséből is tüzesvíz lesz.

De gondolom a sok munka mellé azért a bor- és pálinkaversenyek beleférnek...

Igen, már 20 éve járok versenyekre – rendszeres résztvevője vagyok a diószegi borversenynek, de szoktam menni Szilágyballára is valamint a térségben szervezett borászeseményekre, illetve Magyarországon is voltam már a boraimmal. A borversenyeken kaptam már arany, ezüst és bronzérmeket. A tönkölypálinkám pedig ezüstérmes lett. 

Nemcsak szőlőtermesztéssel és borászattal foglalkozik, hanem a feleségével közösen tájházat rendeztek be. ...

A házuk 1905-be épült vályogból, gerendás mennyezettel amelyet később kipótoltak egy faragott tulipános tornáccal és tulipános kapuval. Az első szobát alakítottuk tájházzá, ugyanis már ifjú korunk óta gyűjtögettük a régi tárgyakat. Célunk az volt és az ma is, hogy ahogy a feleségem, Piroska sokszor elmondja: í2ezen tárgyak megőrzésével segítsünk, hogy Szilágynagyfaluban hitben erős, erkölcsben tiszta, önoazonosságban szilárd emberek élhessenek”. A tájházunkban levő „kollekció” ugyanis komoly történelmi értékeket őriz. Az első tárgyak a családból maradtak fenn, de sok tárgyat kaptak ismerősöktől, akik nem tulajdonítottak különös értéket és haszontalannak tekintették azokat. De vannak olyan darabok is melyeket megvásároltunk.

A tájházunkban így a háztartási tárgyaktól a vőlegényi öltönyön és kerámiából készített tárgyakon, érdekes régi hangszereken keresztül az öntött vaskályhákig és keresztelő kehelyig sok minden megtalálható. Van többféle régi bútordarab, kézimunkák, varrottasok, szőttesek, horgolt ágyterítők, falvédők, kender feldolgozásához, illetve a szövéshez használt tárgyak, de nem hiányoznak a borászati felszerelések sem.

Bákai Dóra Gabriella falugazdász