A tavaszi felmelegedés a természethez hasonlóan a méhcsaládok számára is megfújja az indulót. A telelő méhek lecserélésével párhuzamosan a fiasítás gondozása, takarása nagy erőfeszítést ró a méhcsaládokra. A méhészeknek is figyelniük kell: leginkább a hőgazdálkodás és az élelem-pótlás terén kell segíteniük az áttelelt méhcsaládokat.

Sokan hajlamosak legyinteni, ha a szilva metszéséről hallanak, mondván, a szilvafák általában karbantartásmentesen is elvannak. Aki viszont fáitól betegségmentes állapotot, szellős-, napfényben fürdő koronát és rendszeres termést vár, az nem így gondolkozik. A szilvafa metszése évente visszatérő témának számít a szakirodalomban, akár friss telepítésekről, akár a már termőre fordult ültetvényekről beszélünk.

Szárazságtűrő növény, mely a gyengébb minőségű területeken is eredménnyel termeszthető. A kukoricánál olcsóbb, az állatok takarmányozásában mégis sok rétűen használható. Beszéljünk egy kicsit méltatlanul mellőzött takarmánynövényükről, a cirokról.

Ahhoz, hogy a zajosan forró mustból idővel zamatos, tükrös bort nyerjünk, számos, jól időzített beavatkozásra szükség van. Az óhajtott átalakulás összetett vegyi folyamatok hatására történik, amihez az átfejtéssel, azaz a bor és a seprő elválasztásával komoly mértékben hozzájárulunk. Lássuk, miről is van szó, mert nem mindegy mit mikor és hogyan teszünk.

Nem minden énekesmadarunk költöző, közülük sokan nálunk telelnek és egyesek északi országokból menekülnek a zord hideg elől az itteni enyhébb időjárás miatt a mi kertjeinkbe, erdeinkbe. A fagyos hótakaró miatt azonban nehezebben jutnak táplálékhoz, de mi, emberek segíthetünk rajtuk. De ne feledjük, a madáretetés hónapokig tartó feladat!