A szilvafa metszése

Bár a szilvafák metszését sokan hanyagolják, fontos, hogy nagy hangsúlyt és kellő odafigyelést fordítsunk erre a munkára is. A gyümölcsfáknál általában az év eleji metszés a legmeghatározóbb tavaszi beavatkozás. Metszés révén alakítjuk a koronát, hatással lehetünk a korona belsejét érő napfény mennyiségére, összességében az évi terméshozamra. A korona metszésénél a fa – mint termőfelület – vegetatív-generatív egyensúlyára is figyeljünk.

Tavasszal ajánlott

A szilvafa metszésének fő célja az, hogy a korona kezelhető méretű és formájú maradjon, egyszerre legyen tömör és szellős, és relatíve könnyű legyen a gyümölcsök betakarítása. A metszéssel segíthetünk a betegségek elleni védekezésben, illetve azok megelőzésében is. Az ágak és a hajtások sűrűre való metszés esetén a termőrészek összeérhetnek, az érintkezési pontok pedig potenciális fertőzésgócok – például a monília – vagy más gyümölcsbetegségek forrása lehet.

A szilvafák metszését mindenképp tavasszal végezzük. A szakirodalom szerint a legjobb időpont a virágzás közeli időszak. Tapasztalatból mégis azt mondom, hogy ne várjunk addig. Inkább kezdjük el hamarabb a munkát, hogy elkerüljük a gyümölcsfák vegetációs időszakában történő metszését. A túlságosan késői, virágzás utáni metszés ugyanis a fa kárára válhat, mert a fa termőképességének romlását okozhatja. A túl korai metszés is veszélyekkel jár, ugyanis a fa – a metszés által okozott sebekre – ilyenkor fokozottan érzékeny.
A csonthéjasok metszése összetett folyamat, amit a fa életének meghosszabbítása érdekében fontos minden évben kellő módon elvégezni.

A szilvafa metszésének formái

Ültetéskori metszés: kezdésképen válasszunk 3-4, egymástól arányos távolságra található vázágat. Olyanokat, amelyek nem egyforma magasságban ágaznak ki a törzsből. Ezeket vágjuk vissza a hosszúságuk kétharmadával. Fontos, hogy külső rügyre végezzük el a metszést, hiszen ezáltal a fa széltében is terebélyesedik. Ez a szilva esetében különösen fontos, mivel hajlamos keskeny koronát nevelni.

Figyeljünk arra is, hogy a vázágak a törzzsel 45 foknál valamivel nagyobb szöget zárjanak be és úgy legyenek visszavágva, hogy a csúcsaik vízszintesen egy síkba kerüljenek. A sudarat igazítsuk a vázágakhoz, mégpedig úgy, hogy visszavágás után nagyjából 120 fokos legyen a vázágak és a sudár vessző csúcsait összekötő háromszög felső szöge. A kisebb termőnyársakat mindenképp hagyjuk a fán, érintetlenül.

A fiatalkori koronaalakító metszés kiemelt fontosságú, hiszen a fa koronájának kialakítását ilyenkor kezdjük el. A gyümölcsfánk ebben a korban még könnyen kezelhető, átlátható. Alakítsuk ki a vezérágakat úgy, hogy azok kellően szellősek legyenek, a napfény lehetőleg az összes gyümölcsöt érje.

Váza- vagy katlan koronaforma

Gyakran alkalmazzák a sudaras ágcsoportos kialakítást a gyümölcsfák metszése során, ahol egy fő ághoz igazodik több-kisebb vezérág. A csonthéjas gyümölcsök viszont ennél jobban szeretik a váza- vagy katlanformát, hiszen ez esetben a fa koronájának belseje szellős, napfényes, az üreget pedig néhány széttartó vezérág, termőnyárs fogja körbe.
Egy öreg szilvafa esetében gyakran alkalmazunk ifjító-metszést. Így egy-egy nagyobb, idősebb ágat távolítunk el, hogy az elöregedett részek helyére friss hajtások léphessenek, ezáltal a korona megújulhasson.

A szilvafa metszése során a nyársszerű ágaknak kell kiemelt figyelmet szentelnünk, amelyeknek hosszúsága néhány centimétertől akár 2 méterig is terjedhet. Távolítsuk el a túl sűrűn növő, felesleges nyársakat! A korona legyen szellős, a hosszú szilvafaágak esetében is igaz a mondás: a kevesebb több.
A szilvafa tövén keletkező új hajtásokat minden évben metsszük le, szorosan a tőnél! Távolítsuk el a koronából a befelé törő, nem termő hajtásokat, a vízhajtásokat, a felesleges termőnyársakat és az egymással érintkező ágakat!

Fontos, hogy a korona burjánzásának, magasságának is határt kell szabni. A fa metszése során ügyeljünk arra, hogy a leghosszabb termőnyársakat metsszük vissza 10-12 rügyhosszúságúra. Ne engedjük szétterülni a koronát! A metszés során távolítsuk el a vízszintes irányú termőágakat, igyekezzük a fát arra ösztönözni, hogy a szilva inkább a függőleges nyársakon teremjen!

A szilvafa metszése előtt sterilizáljuk a metszőollót alkohollal, nehogy betegséget vigyünk át egyik fáról a másikra. Mindig ággyűrűre metsszünk, ha nem így teszünk, a szilvafa metszése során keletkezett sebek nehezen forrnak be és érzékenyek lesznek a kártevőkre, kórokozókra. Ügyeljünk a metszőolló helyes tartására: az olló íves része legyen alul, a vágó éle pedig tapadjon szorosan a levágásra szánt ághoz. Kezeljük a rossz sebeket! Bárhol kaphatunk olyan kertészeti szereket, amelyeket speciálisan arra fejlesztettek ki, hogy a gyümölcsfák metszése során okozott sebeket lezárják, és így megvédjék a növényt a gombáktól, kártevőktől.

Fehér Gyula
agrármérnök, falugazdász