Még többet az Angus tenyésztéséről

Az előző cikkben az Angus húsmarha jellegzetességeit ismertettük valamint néhány, a tartásával kapcsolatos alapvető tudnivalót. Nézzünk azonban kicsit jobban a dolgok mélyére.

Az Aberdeen-Angus húsmarha egyik jellegzetessége, hogy a húsrostokon belül enyhe és nem túlzott zsírszöveteket találunk, ami a hús márványos jellegét adja. Mint minden tenyészállat esetében, elsődleges fontosságú a megfelelő táplálkozás ahhoz, hogy jó minőségű és nagy mennyiségű hús épüljön.

Ha legelőre alapozzuk a húsmarhahízlalást, akkor mindenekelőtt gondoskodni kell, hogy a legelő megfelelő hozamú- és mennyiségű legyen, értelemszerűen figyelembe véve, hogy mekkora állománnyal rendelkezünk. 

Bár a skóciai származású Angus alapvetően a hideg éghajlatot kedveli és a csapadékos idő sem okoz különösebb gondot számára (ennél fogva Európa északi részen nagyon gyorsan megszereti a környezetet), képes alkalmazkodni a melegebb éghajlathoz is. Ennek egyik oka a saját testsúlyához mérten relatív kevés zsír, aminek következtében az állat állóképessége jobb.  Jelen cikk írója 100 egyednél több angus marha állománnyal rendelkezik, a tapasztalat is azt mutatja, hogy nyári időkben is érdemes huzamosabb ideig kint tartani a legelőn a jószágot, természetesen megfelelő felügyelet mellett (amelyre mindig szükség van, annak ellenére, hogy aránylag könnyen kezelhetőek). A friss legelőn legelt fű minden esetben előnyt kell élvezzen a szénával szemben, nagyobb víztartalommal bír és több vitamin van benne.

Külön kihangsúlyozandó, hogy északi típus lévén, bár tolerálja a meleget, legeltetésükkor érdemes olyan helyet választani, ahol a közelben patak vagy tavacska van. A patak jobb megoldás, lévén frissebb és hidegebb. Ha fák is vannak a közelben, az  még inkább javít a legeltetési körülményeken. 

Tartásában bár prioritást kell élvezzen a legeltetés, van egy kis titok, amit érdemes itt is alkalmazni. A sertéstartók jól tudják, hogy a rengeteg kukoricától a sertés sokkal jobban hízik és zsírosodik. Ez érvényes az angusra is, ezért érdemes kerülni a nagyon gyakori és nagy mennyiségű kukoricát, azonban (és itt a titok), érdemes rendszeres időközönként adni nekik, ügyelve a mennyiségre. Több tenyésztő megfigyelte, hogy ez csak hozzájárul ahhoz, hogy még ízletesebb és márványozottabb legyen a húsa.

Az Angus húsmarha megfelelő etetése meghálálja magát. Húsuk nem hiába tett szert nagy elismerésre és kedvelt keresletre sok étteremben.
Hamburgerezők tábláin megkülönböztető jelzőként szerepel, és első látásra csak annyit jelent: ez lesz a drágábbik fajta. A legismertebb láncoktól a kézműves helyekig mindenhol ez lett a pozitív megkülönböztetés eszköze. Az Angus minőséget sugall – és azt ugye meg kell fizetni.  
Külföldön az Angus önmagában nem mindig vált ki ájult lelkesedést, ha nincs az a kifejezés mellé írva, hogy „grass feed”, vagyis legeltetett, természetes táplálékon nevelt. Mostanában az a divat, hogy a tenyészetet és a tenyésztőt is megnevezik, teljesen átláthatóvá téve a folyamatot, ahogyan a hús a tányérra kerül.

Aki megteheti, bátran fogyassza, kiváló fehérjeforrás, ami hozzájárul a megfelelő izomzati tónushoz és sportteljesítményhez, nem utolsó sorban a kulináris élvezetek kedvelői is kiélhetik ínyenc hajlamaikat ezen hús fogyasztása és az ételek elkészítése közben.

Czégényi Raymond, falugazdász