Limuzin – nem csak autóban jó választás?

Bár a címben szándékosan helytelen a megnevezés, a húsmarha fajta neve helyesen a Lomousine, nekünk, magyaroknak talán ismerősebben csenghet minden téren, mint a dallamos latin utódnyelven nehezen kiolvasható megfelelője.

Legutóbbi cikkeinkhez képest kissé délre vesszük az irányt és Skócia esős hűvös északi régióitól lejövünk délre a La-Manche csatornához majd átkelünk Normandia partjain, mint a D-nap 1944-ben a szövetségesek Rommel csapatai ellen, hogy megérkezzünk a Lomousine szülőhazájába, Jeanne D’Arc és (a korántsem francia) Napóleon Franciaországába. 
A Limousine húsmarhát Franciaországban tenyésztették ki, a Masiff Central hegyvidék nyugati részén, hivatalosan 1850-ben ismerték el a fajtát, bár kitenyésztése ennél jóval korábbi időkre tehető. 

Bár eleinte igás marhának használták, hamar rájöttek, hogy a nagy izomerő és tömeg mögött egy nagyon tiszta és erős hús rejlik, ezért a hivatalos 1886-os törzskönyvezés után megindult iránta az érdeklődés az akkori kereskedők körében. 

A fajta jellemzői közé tartozik a mély törzsi izomzat, a széles hát illetve roppant fejlett far és combizmok. A tehenek többnyire 500-600 kg, a bikák pedig 1000-1100 kg testsúlyig menetelnek kényelmesen. A növendék akár már egy esztendős korában is elérheti a közel 500 kilogrammos testsúlyt és a húskitermelés aránya is 60 százalék felett van. Ennélfogva az előző cikkben ismertetett Angus típushoz hasonló paraméterekkel bír. Szintén párhuzam az Angussal, hogy mint két olimpikon vetélytárs, sok szakértő szerint nagy versenyt futnak, hogy melyiknek van a világ legjobb minőségű húsa. 

Az egyszínű, világosabb, vagy sötétebb vörös Limousin szarvasmarhán csak a lábakon, a szutyakon, a szem környékén és a belső combon vannak jellegzetes, világosabb területek.
A fajta további egyik jellemzője, hogy az angushoz hasonlóan jól tolerálja a különböző időjárási hullámokat, illetve vérmérséklete picit talán hevesebb az angusénál azonban még így is jól kezelhető. 

Magyarországon és Romániában is először az 1970-80-as években kezdett el meghonosodni a fajta. 

Húsa kiválóan erezett, valamennyi típusú ételhez kiválóan süthető, a gasztronómiai ínyencségek egyik kedvence a marhahús kedvelők körében. 
Hosszú élettartamú jószág és a gazdáknak kifejezetten fontos adat, hogy a medencecsontok kedvező felépítése és a viszonylag alacsony születési súlynak hála, könnyen ellő fajta. 

Következő cikkünkben mélyrehatóbban fogjuk tanulmányozni ennek a fajtának a tartásával kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat.

Czégényi Raymond, falugazdász