×
Partium Vidékfejlesztéséért és Mezőgazdaságáért Egyesület
Tudásmorzsa

Mit kezdjünk a kukoricaszárral?

2021.11.06 - 16:26
A kukorica betakarításával rendre visszatérő kérdés, hogy mi legyen a szárral. Egy menetben vagy külön menetben aprítsuk? Bedolgozzuk a földbe, legyen takarmány belőle vagy tüzelésre szolgáló bála? A kukoricatermelés melléktermékeként hektáronként 9-10 tonna kukoricaszár és csutka marad vissza a területen. Az országban több mint 2.500.000 hektáron termesztenek szemeskukoricát.

Fotó: agroinform.hu

Régen a parasztgazdaságok nagy becsben tartották a kukoricanövény valamennyi részét. A földterületről teljesen betakarított növény szervesanyag-tartalma nem hiányzott a talajból, mert volt elég almos istállótrágya. A learatott kukoricatarló még ma is remek őszi legelő a juhok, marhák számára. Az állatok hasznosítják a kukoricaszár leveleit és a csuhét, felszedik a talajról az elhullott csöveket, szemeket.

A nagyüzemi betakarítás – gépi csőtörés, kombájnos morzsolásos betakarítás – mostohán bánik a kukoricaszárral. Az adapterek törőhengerei az álló kukoricanövényről „letörik” a csöveket (a szakítóerőnek a földbe gyökerezett növény áll ellent), ezután a kombájnok többnyire derékba törve és részben a talajba taposva hagyják maguk mögött a tarlón a szárat. Az ilyen szár – főleg ha nedves időben végzik a betakarítást – nehezen kezelhető, mert vizes és földes. A kombájn cséplő- és tisztítórendszerén átment csuhélevelek és az összetört kukoricacsutka szintén a talajra kerülnek. A kombájn után visszamaradt kukoricaszár nedvességtartalma és szennyezettsége miatt többnyire alkalmatlan a betakarításra, vissza kell hogy kerüljön a talajba, növelve annak szervesanyag-tartalmát. A szárzúzós kukorica-csőtörő adapterekkel felszerelt kombájnok után a szár aprítva és szétterítve terül el a talajfelszínén, a talajba dolgozás előtt további kezelést rendszerint már nem igényel. Tarlóhántó eszközökkel – mint tárcsás borona, szántóföldi kultivátor, nehézásó borona, grubber, kombinált mulcsművelő aggregát – egy vagy két menetben bedolgozható. Természetesen ekével is aláforgatható, azonban mélyebben alászántva lassú a lebomlása.

A bevitt szerves anyaggal azonban csak abban az esetben javítható a talajszerkezete és tápanyag-szolgáltatók képessége, ha adottak a lebomláshoz szükséges feltételek. Az optimális feltételek megléte esetén egyrészt feltáródnak a szármaradványokban lévő tápelemek és felvehetővé válnak a következő növényi kultúra számára. Itt elsősorban a nitrogéntartalomra kell utalni, de nem elhanyagolható egyéb tápelemek feltáródása sem. Például a kukoricaszár jelentékeny mennyiségű káliumot tartalmaz, ez pedig szintén felvehető formába kerül majd a lebomlást követően. Másrészt a lebomló szármaradványok a szervesanyag-tartalom növelésén keresztül javítják a talaj szerkezetét, víz- és tápelem szolgáltató képességét.

Az el nem bomlott szerves anyag viszont rontja a talaj szerkezetét, fizikai tulajdonságait, művelhetőségét és vízháztartását. A talajban a nem kellően aprított, megmaradt szárrészeken túl üregek maradnak, ez rontja a vetés minőségét és ilyen körülmények között az elvetett mag is nehezebben, alacsonyabb hatékonysággal csírázik. A lebomlás megindításához kiemelt fontosságú az időben és jó minőségben végzett tarlóhántás. Ennek során a megfelelően aprított és a talajfelszínen egyenletesen terített maradványokat keverjük a talajjal. Ezzel alapozzuk meg a lebontási folyamatokat, magát a lebontást azonban már a talajban lévő mikroorganizmusok végzik. Jelentősen gyorsítható a lebomlás folyamata nitrogén műtrágya kijuttatásával vagy olyan baktériumtrágyák kijuttatásával, amelyek szárbontó baktériumtörzseket tartalmaznak.

Száraz időjárás esetén a csőtörőkkel vagy a szárzúzókkal felaprított kukoricaszár egy része be is takarítható, és takarmányként vagy tüzelési célra hasznosítható. Ehhez a felaprított és szétterített kukoricaszárból rendet kell képezni. Erre a masszív felépítésű csillagkerekes rendsodrók a legalkalmasabbak, amelyekkel a száraz – legfeljebb 30 százalék körüli nedvességtartalmú – kukoricaszárat a talajról jól rendre lehet gyűjteni. A rendet hengeres vagy szögletes nagy bálázókkal kell betakarítani. Megfelel erre a robosztusabb kisszögletes bálázó is. Esőmentes, száraz időben néhány napig a területen hagyva a bálákat, azok tovább veszíthetnek a nedvességükből. Ezután következik a behordás és a kazalozás. A 40 százalék feletti vízzel betakarított bálák viszont könnyen beerjednek vagy berohadnak, ezért ezek csak frissen használhatók fel, nem tárolhatók. Ez az oka, hogy a nagytömegben rendelkezésre álló kukoricaszár energetikai célra jelenleg csak korlátozottan hasznosítható. Kutatások folynak a nedves kukoricaszár pirolízises technológiájú hasznosítására és elgázosítására is.

 

Sütő Attila falugazdász

Forrás: Haszon Agrár Magazin

Címkék:
#Kukorica
Nem rossz, de a rekordtól messze van a hazai kukoricatermés
A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium tájékoztatása szerint a hazai, 2,57 millió hektáros termőterület 84,9 százalékán befejeződött a kukorica betakarítása. A szaktárca jelentése szerint 12,14 millió tonna kukorica került a silókba. A termés a tavalyinál jobb ugyan, de nem közelíti meg a korábbi rekordokat.
Klímaváltozás: kevesebb kukorica, több búza
Az új éghajlati feltételek egyre több régióban a terméshozamokat a szokásos tartományon kívülre szorítják. Az ember okozta üvegházgáz kibocsátás egyre növeli a hőmérsékleteket, megváltoztatja a csapadék eloszlását, ami hatással van a mezőgazdasági termények növekedésére. A klímaváltozás jeleinek felbukkanása várhatóan már a következő évtizedben megtörténik a világ kulcsfontosságú élelmiszertermelő régióiban.
Rekordot dönt a búza, az árpa és a repce termésátlaga
A búza esetében a termésátlag hektáron­ként 5,4 tonna. Ez több mint duplája a tavalyi 2,5 tonnának. Ezzel szemben a tengeri és a napraforgó esetében az utóbbi hetekben bekövet­kezett szárazság miatt nem túl kedvezőek a termésre vonatkozó előre­jelzések. A jég­eső mintegy 13 000 hektáron pusztított, az aszály pedig 2,4 millió hektárt érintett.
Cookie