Jenei Jenő: nem akarok szabadulni a lovaktól

Honnan ered a lovak iránti szeretet?

Egy alkalommal, amikor a Nagybányán megrendezett Gesztenye ünnepségen, hat lovamat vonultattam fel, ugyanezt kérdezték tőlem az akkori lószakértők. Én pedig viccesen azt feleltem, hogy engem édesanyám a jászolban hozott világra, a lovak mellett. Az igazság ebből annyi, hogy a szülői háznál mindig voltak lovak és amikor felcseperedtem annyira „behálózott” engem ez a világ, hogy mai napig nem tudtam, ám nem is akartam szabadulni tőle.  Talán maga az állat hozzáállása, viselkedése és a béke, amit sugároz, az amit már neveltetésemből adódóan felismertem. A mai napig, bár az idő felettem is eljárt, nem igazán volt olyan időszak, amikor a szél átfújt a lóistállómon. Az úgynevezett „kolektíves időkben” is mindig az volt a legfontosabb, hogy lovaim legyenek és foglalkozzak velük. 

Ön köztudottan az egyik legnagyobb „lovas” a megyében. Hogyan vált azzá?

Nagyapám nagy lószakértő volt. A faluban nem volt állatorvos, ezért ő volt az, aki különféle gyógynövényekkel, kivonatokkal kezelte a lovakat és más állatokat. Ő volt az, aki átadta a tudását nekem. Megmutatta hogyan kell álljanak a lovak fogai, e szerint hány éves a ló, mikor megfelelő a fogazata a legeléshez stb. És ez persze csak a jéghegy csúcsa. Még egy tanács, amit sosem felejtek el, hogy a vásárban mindig azt mondta nekem, álljak fel a kerítéshez és onnan nézzem mikor érkeznek a lovak. Olyan jól sehonnan nem látja az ember az állatot. Ezenkívül rengeteg vásár volt a környéken. Ide mindig elmentünk, itt gyűltek össze a falusi lószakértők. A tőlük hallott tapasztalatok és trükkök a mai napig megmaradtak.

A család is osztozik a lovak iránti szerelemben?

A feleségem, aki sajnos már nincs köztünk, mikor hozzám jött, eléggé idegenkedett a lovaktól. Inkább csak filmekben látta, hogy igen nagy és szép állatok, de kicsit azért tartott tőlük. Aztán mikor rájött mennyire kedves és szelíd állatok, ő is megbarátkozott velük. Sőt egy adott ponton ő mondta, hogy legyen mindig lovunk. Egy kedves történet számomra, mikor a mellettünk levő Hagymásláposra voltunk hivatalosak a testvéremékhez. Akkoriban volt egy szép kancám és egy hintóm és az egész család (feleségem és két gyermekem) így utazott odáig. Persze megtehettem volna, hogy átmenjünk a mezőkön, de én behajtottam Nagybányára és így egy nagy kerülővel mentem. A városiak végig tapsoltak nekünk.

Ön szerint mi a legjobb táplálék a lónak?

Az én tudásom szerint több mindenből kell álljon: lucerna, zab, sárgarépa. Ám a legfontosabb a mozgás. Nem lehet istállóban bezárva tartani a lovat. A legjobb, ha minél többet van kint és mozog, dolgozik. Persze figyelni kell az állat igényeit, ezek sok mindentől függnek.

Manapság mivel foglalkozik? Tart még lovat?

Igen tartok, jelenleg is van egy hatéves szürke kancám, emellett pedig próbálok nem foglalkozni az öregséggel…

Tar Bálint falugazdász