Hazánkban kevéssé ismert fogalom az állatokkal segített terápia – pedig a módszerben rejlő lehetőségek sokkal nagyobbak annál, hogy csak a gyógyító, nevelő szakma képviselőinek szűk csoportja foglalkozzon a témával.
A sajtóban néha előkerül egy-egy adat arról, hogy mennyivel jobbak a házi kedvencet tartó gazdik életkilátásai, hiszen az állat jelenléte, ragaszkodása, szeretetigénye csökkenti a stresszt, így segíthet a pszichoszomatikus betegségek megelőzésében.
Amióta megjelentek a kínálatban az ismeretterjesztő televíziós csatornák, egyszer-kétszer találkozhattunk a képernyőn az állatokkal végzett segítő tevékenységek bemutatásával: segítő kutyákkal, terápiás lovaglással, börtönlátogató macskákkal. Ez azonban nagyon kevés, főleg ahhoz képest, ami tőlünk nyugatra folyik.
Német és angol nyelvterületen ez a „tudomány” szinte mozgalommá vált. Gyerekek és felnőttek ezrei köszönhetik a segítő állatoknak és az állatokkal dolgozó önkénteseknek vagy szakképzett terapeutáknak, hogy életminőségük jó irányba változott.
A washingtoni Szent Elizabeth Kórházban már 1919-ben tervszerűen vontak be állatokat a mentálhigiénés programba. Az állatok azóta is folyamatosan segítik a gyógyító munkát ebben az intézményben. A 20. század elején a német dr. R. Pickenbach megjelentetett egy dolgozatot A lovassport hatása az emberi szervezetre címmel. Ugyanebben az időszakban Angliában fölismerték, hogy a sérült emberek lovagoltatása nagy lehetőségeket rejt magában. Később Oxfordban tervezett lovasterápiás kezelést nyújtottak az első világháborúban megsérült veteránok számára. A lovasterápia mind német, mind angol nyelvterületen egyre nagyobb tudományos hátteret kapott, bár a század közepéig főleg mozgásterápiának tekintették, a terápiás lovaglás gyógypedagógiai szemlélete csak a hatvanas években kezdett tért hódítani.
A hatvanas években Angliában, az Amerikai Egyesült Államokban és Németországban is megalakultak az első helyi lovasterápiás szervezetek. Kirajzolódtak a lovasterápia különböző szakágai, szakkönyvek, folyóiratok jelentek meg ebben a témában. 1974 óta rendszeresen lovasterápiás konferenciákat.
Miben segít a lovasterápia?
A lovasterápiát neurológiai betegségek, ortopédiai problémák, pszichés zavarok, érzelmi és mentális zavarok, érzékszervi fogyatékosságok esetén alkalmazzák. A lovasterápia a ló, a lovaglás és a lóval való foglalkozás hatásait használja fel gyógyításra, fejlesztésre. A lovasterápia több ágát különböztetjük meg, attól függően, hogy milyen problémával érkezik a páciens és hogy milyen módon, milyen célkitűzéssel foglalkoznak vele.
A hippoterápia mozgásszervi rendellenességek, tartás és mozgási funkciók hibája esetén használatos terápiás eljárás. A gyógyító munkát hippoterápiás végzettségű gyógytornász vagy szomatopedagógus (mozgásszervi betegekkel foglalkozó gyógypedagógus) végezheti. A terápia során a ló lendületes lépésben halad, hosszú, vagy rövid száron. A gyógyító hatás abban rejlik, hogy a ló háromdimenziós mozgása nagyban hasonlít az emberi mozgáshoz, így olyan tartási és egyensúlyreakciókat vált ki a lovasból, amelyek egészséges járás esetén automatikusan kiváltódnak. A központi idegrendszer így megkapja azokat az ingereket, amelyek járáskor alakulnának ki. Az így keletkezett érzékleti és mozgásos hatások segítik a megfelelő izomtónus kialakulását, az egyenes testtartás és az optimális mozgásminták létrejöttét.
A gyógypedagógiai lovaglás és lovastorna fejlesztő, nevelő célzatú terápiás eljárás.
Lehet egyéni vagy csoportos foglalkozás lovasterapeuta végzettségű gyógypedagógus vagy pszichológus vezetésével. Értelmi fogyatékosoknak, tanulási és/vagy viselkedészavarral, kommunikációs illetve pszichés problémákkal küzdő gyerekeknek (és felnőtteknek) ajánlják.
A foglalkozás során a résztvevők megtanulnak lovagolni, voltizsálni is, de a terápiás cél mindig fontosabb, mint a sport maga. A ló mindhárom jármódját használják (lépés, ügetés, vágta), dolgozhatnak nyereggel, szőrén vagy voltizshevederrel. A terápia szerves része a ló gondozása, ápolása, ami komoly pedagógiai hatást vált ki, hiszen növeli a gyermek felelősségtudatát, kötelességtudatát, és fejleszti szociális érzékét.
A parasport a sérült emberek sportja. A lovaglást különböző fogyatékossággal élő emberek is képesek jól elsajátítani. Nem ritka, hogy a terápiás folyamat során megtanult lovaglás lesz a beteg hobbija. A lovaglás a fogyatékosoknak is biztosítja a hasznos szabadidős tevékenységet, sportolási, versenyzési lehetőséget. Díjugratás, díjlovaglás, fogathajtás területén is jól szerepelhetnek fogyatékos versenyzők. A sportolókkal magasan képzett lovasedző foglalkozik.
A terápiás lovaglás hatásai
A terápiás lovaglás - lovagoltatás - számos olyan elemet tartalmaz, mely lehetővé teszi gyermekeink komplex fejlesztését egy olyan területen, ahol a ló nem eszköz, hanem aktív cselekvőtárs. Ez olyan motiváló tényező a gyermek számára, mely áthatja és pozitív irányba tereli a foglalkozások hatékonyságát, hangulatát. A hatásokat a következő csoportokba tudjuk sorolni:
Fizikai hatás
Egyensúly javítása
Ahogy a ló mozog, a lovas folyamatosan “kibillen” egyensúlyából, s ennek következtében a lovas izmainak egyszer meg kell feszülniük, máskor pedig el kell lazulniuk az egyensúly visszanyerése érdekében. A gyakorlatok olyan izmokat is megmozgatnak, melyek a hagyományos fizikai terápia “számára” elérhetetlenek. A ló háromdimenziós ritmikus mozgása hasonlít az emberi mozgásra járás közben. A lovon való elhelyezés, elhelyezkedés változtatásával különböző izmokat tudunk “munkára bírni”. A ló megállítása és elindítása, jármódjainak és haladási irányának változtatása még inkább jótékony hatással van a beteg szervezetére.
Megerősödő izmok
Az izmok a megnövelt terhelés hatására egyre inkább megerősödnek. Annak ellenére, hogy a lovaglás “csak” egy gyakorlat, a lovasok számára mégis ez egy örömteli tevékenység, melynek eredményeként tűrőképességük és motiválhatóságuk megváltozik.
Koordináció, gyorsabb reflexek, átgondolt cselekedetek
A lovaglás nagyobb koordinációt követel meg a lovastól annak érdekében, hogy a ló is megértse a lovas kívánalmait. A ló minden jelzésre azonnal reagál, így könnyen felismerhetjük, hogy mikor alkalmazunk helyes “segítségeket”. A ló befolyásolását elősegítő mozdulatok ismétlése, a ló irányítása gyorsítja a reflexeket, s javítja a cselekvések megtervezésének folyamatát.
Az izületek mozgási lehetőségei
Ahogy a görcsösség csökken, úgy lehet a mozdulatok “választékát” növelni, melyek a lóra való fel- és leszállásból, a ló ápolásából és a kezelések során végzett gyakorlatokból is továbbfejleszthetők.
Rendellenes mozgások csökkentése
Amennyiben sikerült a görcsösséget mérsékelni, feloldani és az elvégezhető feladatok sorát is kibővíteni következő lépésként megpróbálhatjuk az abnormális mozgások megszüntetését. A lovaglás alatt alkalmazott relaxációs technikák szintén hasznunkra válhatnak.
Görcsös izmok feloldása
A lovon való ülés a combizmok ellazulását és megnyúlását is “megköveteli”. A combizmokat a lóra szállás előtt el kell lazítani. Egyes esetekben előfordulhat az is, hogy a terápiás foglalkozásokat egy “keskenyebb”, majd a későbbiek folyamán egyre “szélesebb” lovon végzik el. A lovaglás során különböző izmokat tudunk megnyújtani, illetve megerősíteni:
Görcsösség csökkentése
Sokféle ülésmódot fejlesztettek ki annak érdekében, hogy a betegek görcsösségét megszüntessék vagy feloldják:
- a ló ritmusos mozgásával csökkenthető a beteg görcsös tartása
- a ló melege elősegítheti a nyugodt lelkiállapot kialakulását
- a lovagló ülésben való elhelyezkedés segíti az alsó végtagokban lévő feszítőizmok görcsösségének oldását
- a kantárszár tartása a hajlítóizom görcsösségének csökkentésében segít a felső végtagokban
- a fáradtság - nyugalmi állapot megteremtésével - szintén elősegíti a görcsösség feloldását
Légzés és keringés javítása
Annak ellenére, hogy a lovaglást alapvetően nem tekintik igazi “testgyakorlatnak”, az ügetés és a vágta mégis jó hatással van a keringési rendszer javítására.
Jobb étvágy, hatékonyabb emésztés
Mint minden testmozgás a lovaglás is fokozza az éhségérzetet ( étvágyat gerjeszt ), elősegíti az emésztést.
Szenzoros integráció
A lovaglás során a lovas külső környezeti ingerekre való reakciója is javítható:
- a szaglással, tapintással, hallással szerezhető érzékek az érintés, illetve a környezeti “hatások” segítségével
- az egyensúlyi helyzet a ló jármódjának, illetve a mozgás irányának változtatásával
- a látás a ló irányításával befolyásolható
A külső ingerek a lovaglás során együttesen lépnek fel, s ezzel elősegítik a proprioceptorok (azon receptorok, melyek információt juttatnak el izmaink, ínszalagjaink, ízületeink részére ) működését.
Pszihológiai hatás
A jó közérzet általános érzése
A szabad levegőn - távol a kórháztól, az orvosi rendelőtől, esetleg otthontól - végzett gyakorlatok elősegítik a jó közérzet kialakulását, állandósulását.
Önbizalom javítása
A beteg önbizalma a lovaglási, cselekvési képességek - melyeket általában ép, egészséges, munkaképes emberek végeznek - tanulásával folyamatosan növelhető.
Külvilág iránti érdeklődés
A betegségük következtében „bezárkózott” emberek részére a világ szűkül. A lovaglás növeli az érdeklődést a külvilág iránt (mi történik a lovas körül ), s így lehetőség nyílik a világ lóhátról történő „felfedezésére”.
Érdeklődés növelése a saját környezete iránt
A lovaglás izgalma és a gyakorlatok befolyásolják a lovast, s felbátorítják őt, hogy megossza élményeit másokkal is.
Kockázatvállalás, felelősségérzet
A lovaglás nem veszélytelen sport. A lovas a tanulás során megismeri a félelmet, a kockázatot, ugyanúgy, ahogy megpróbál új ismereteket szerezni, vagy esetleg más pozíciókat is kipróbálni a lovon.
Nagyobb türelem
A betegnek meg kell tanulnia türelmesnek lenni mialatt megpróbálja befolyásolni a lovat, hiszen a ló is saját gondolatvilággal rendelkezik. A türelem eredménye egy összehangolt munka ló és lovas között. A lovaglási “alapelvek” átismétlése szintén segítségünkre lehetnek abban, hogy türelmesebbek legyünk.
Érzelmek kontrolálása, önfegyelem
A lovas gyorsan megtanulja, hogy egy „rendezetlen”, kontrollálatlan lovas „rendezetlen” lovat is jelent. A kiabálás, a sírás és az érzelmi kitörések “felzaklatják” a lovat, melynek következtében a ló félelemmel érezhet lovasa iránt. A lovas megtanulja érzelmeit kontrollálni, majd később helyesen is fejezi ki őket.
„Egészséges ember” érzése
A különböző képességek nehézségek szerinti megtanulása - akárcsak az egészséges emberek esetében - a teljesen “ép" ember érzését keltik a betegben.
Figyelem összpontosítása
A lovas egyre inkább kontroll alatt érzi saját világát úgy, ahogy befolyást gyakorol egy élőlényre.
Szociális hatás
Barátság
Igaz, a lovaglás egy önállóan végzett tevékenység is lehet, a lovasok általában mégis kisebb csoportokba szerveződnek. A lovasok megosztják egymás közt a lovak iránt érzett szeretetüket, lovaglások során szerzett tapasztalataikat, s ez megfelelő alapja a barátságnak.
Tisztelet és szeretet az állatok iránt
A lovak nagy figyelmet és törődést igényelnek. A lovasokban először érdeklődés alakul ki a lovak iránt, ami a későbbiekben törődéssé alakul át. Ennek megfelelően a legelső dolog mindig a lovak szükségleteinek kielégítése lesz.
Élvezet
Semmi kétség a felől, hogy a lovaglás egy örömteli sport. Minden egyes foglalkozás alkalmával a lovasok izgalommal és örömtelien érkeznek meg a lovardába.
Nevelés, oktatás
„Gyógyító” olvasás
Mielőtt megismerkedünk a betűk, az olvasás világával alapvető dolog, hogy megtanuljuk felismerni a különböző formákat, méreteket és színeket. Ezek a „feladatok” a lovon sokkal könnyebben és gyorsabban végezhetők el különféle játékok segítségével. A tanulás folyamán sokkal kisebb ellenállásba ütközünk, ha a lovas tudja, hogy ez mind a lovaglás része. Alkalmazhatunk különböző jeleket, egymás után különálló szavakat olvashatunk, megtanulhatjuk a legfontosabb jelek, figyelemfelhívó táblák (stop, veszély, kijárat) jelentését is, melyek lényegesek a mindennapi életben.
„Gyógyító” matematika
A számolás különböző módokon tanítható meg a betegek számára. Ilyenek például:
A számok közötti különbség az összehasonlítások révén fejlődik ki (például hány lába van a lónak és hány lába van az embernek). Az összeadás és kivonás játékok segítségével tanítható meg (például számozott hab-kockák eldobása, majd az így kapott számok összeadása és kivonása)
Tevékenységek megtervezése
Néhány dolog, mint például a ceruza megfogása és használata nagyon egyszerűnek tűnik számunkra, pedig ez “hatalmas” feladat a szervezet részére. Minden egyes tevékenység legfontosabb eleme, hogy sorrendet tudjunk felállítani az egyes részfeladatokra vonatkozóan. Ezek a képességek szintén fejleszthetők a lovaglás során (például akadálypálya használata).
Vizuális, térbeli érzékelés
Ez a képesség magában foglalja a formák és terek közötti különbségek, összefüggések, illetve a formák és környezet közötti kapcsolat megértését. Az itt elvégzendő gyakorlatok a következő ismereteket érintik:
Megkülönböztetés
A lovas megtanulja, hogy mi a különbség nagyon fontos és kevésbé fontos ingerek a környezetében. Ez a képesség a lovaglás során fokozatosan, a lovastudás fejlődésével alakul ki. A lovas megtanul figyelni ló környezeti ingerek hatására bekövetkezett reakcióira.
A gyógylovagoltatás során törekedni kell arra, hogy a gyermek, és a ló között egy meghitt, bensőséges és bizalommal teli kapcsolat alakuljon ki. A lovagoltatás előtt a szülőkkel, vagy a pedagógussal történő személyes találkozás alkalmával tájékozódunk a gyermekek egészségügyi állapotáról, a lovagláshoz való hozzáállásukról
Forrás: www.lovasterapia.iweb.hu , www.lovasok.hu
Tar Bálint, Máramaros megye
Tel: 0751432791
E-mail: [email protected]