Horsilvania nem lovasklub, hanem lovasiskola

Honnan és mikortól ered a lovak iránti szereteted?

A lovak iránti szeretetem már gyerekkoromban elkezdődött. Akkor ismerkedtem meg a falusi rokonoknál a hátasokkal, felszerelés nélkül lovagoltunk. A szerelem nem múlt el, de csak az egyetemista éveim alatt, Kolozsváron érett be igazán. Ott találkoztam először lovas oktatóval és az ezzel járó módszertannal és körülményekkel. Innen már nem volt visszaút, eldöntöttem, hogy kitanulom ezt a mesterséget.

Milyen tanulmányokat végeztél el ezen a szakterületen belül?

Budapesten a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karán van egy úgynevezett Lovaskultúra oktató szakirányú továbbképzés. Ez hároméves egyetemi képzés, itt anatómiát, módszertant tanultunk. Nemzetközileg elismert lovarda/lovas intézmény vezető, lovasoktató diplomát kaptunk. Ezenkívül itthon, Romániában megszereztem a lovasoktatói címet, de szeretném magam tovább fejleszteni.

A budapesti tanulmányaid befejezése után egyértelmű volt számodra, hogy haza költözz és itt kezdj el az ágazatban dolgozni?

Jogos a kérdés. Természetesen az lett volna a legegyszerűbb, ha nem jövök haza az egyetem után. Külföldön sokkal több lehetőség van a munkára és a fejlődésre. Nekem azonban eltökélt tervem volt, hogy hazajövök és itthon kamatoztatom a megszerzett tudást. Úgy is mentem oda, hogy tanuljak, mert itthon szükség van rám és arra amit nyújtani tudok a közösségnek.

A hosszúfalusi lovardába jómagam is sokat jártam a családommal. Mesélj az ottani tapasztalataidról, élményeidről.

Én kezdetben egy Sebespatakon működő lovas panziónál dolgoztam. Az ottani tulaj ajánlott engem be a hosszúfalusi Teleki kastély tulajdonosánál. Ide már úgy érkeztem, hogy egy Nagybánya mellett működő lovasoktatással foglalkozó helyet fogunk kialakítani. Ezt el is kezdtük, de a projekt végül meghiúsult. Én akkor nem akartam ezt feladni. Folytattam itt a lovasoktatást Hosszúfaluban, de tervben volt egy saját projekt indítása is.

Mikor határoztad el, hogy saját lovardát nyitsz? Mesélj kicsit a lovarda megvalósításáról, mostani életéről.

Miután Hosszúfaluban láttam azt, hogy Nagybánya környékén van igény a komoly lovasoktatásra, úgy döntöttem, hogy megpróbálom ezt kicsit komolyabban csinálni és egy teljes létesítményt kezdtem el megtervezni. Egy jól működő, igényes lovasoktatáshoz nagyon sok mindenre szükség van. Kezdve azzal, hogy területileg megfelelő kell legyen a hely, amelynek lehetőleg van fedett és nyitott része is, a lovakon át egészen a megfelelő felszerelésig. A lovak természetesen jól be kell legyenek tanítva. És nem utolsó sorban maga az oktató, aki talán a legfontosabb mozgató eleme az egésznek. Hiszen hiába van meg a-tól z-ig minden a megfelelő oktatáshoz, ha nincsen hozzá szakember, aki át tudja adni a tudását.

Természetesen, az oktató a lelke az intézménynek. Te milyen szempontokat tartasz szem előtt a tanításban?

Nálam az alapelv a biztonság. Sokan nem érzékelik mennyire fontos ez. Sok helyen tapasztaltam, hogy csak az ember kezébe adják a lovat és minden rosszul elsült mozdulat a tanuló hibája. Én nem ilyen elvek szerint dolgozom – az alapokkal kezdünk, legyen szó gyerekekről vagy felnőttekről az első, hogy tanulja meg uralni a lovat, érezze magát biztonságban. Csak ezt követően jöhet szóba a terep, a vágtázás, az ugratás. Ezért is szoktam hangsúlyozni, hogy a Horsilvania nem lovasklub, hanem lovasiskola olyanok számára, akik tanulni, fejlődni szeretnének. Szerintem az egyik fő probléma mifelénk épp az, hogy a lovaglás fogalma kimerül abban, hogy akárki fel tud ülni egy lóra, nem esik le és megy vele. Viszont észre kell vennünk, hogy a világ most sokkal többet kér és tud ajánlani lovaglás terén. A lóval együtt lehet mozogni, különböző sportokon részt venni, versenyezni. Persze egyénfüggők a célkitűzések. Nekem az a dolgom, hogy a tanulót az igényei és céljai szerint képezzem. Külön kell persze foglalkozni a kezdő és haladó, netalán profi szinten lovagló lovasokkal.

Hogyan befolyásolta a munkádat a koronavírus pandémia?

Komoly nyomot hagyott a koronavírusjárvány – sok fiatal a betegségtől való félelmében vidékre menekült a rokonokhoz, illetve alapjáraton csak akkor mozdulnak ki az emberek, amikor már nagyon nem bírják a bezártságot. Tehát kevesebben jönnek és ritkábban. Ez nagyon negatívan befolyásolta a szezont és az extraszezont is.  Nekem több tényezőtől függ a munkám, ilyen az időjárás, lévén, hogy kinti pályán oktatok, ebből adódóan a talaj is meghatározó és természetesen a tanulók jelenléte.

Milyen terveid vannak a jövendőre nézve? A fedett lovaglópálya tervben van?

A fedett pálya terve jelenleg stagnál. A váz és a tető van kész. Kellene egy csarnok világítással, megfelelő talajjal. Ez hihetetlenül nagyot dobna a munkán és a lovasok fejlődésén. Emellett egy gimnasztika pályát, illetve egy nagyobb, különálló díjugró pályát szeretnék kialakítani. Ez azért fontos, hogy a haladó diákok tudjanak komolyabb dolgokat gyakorolni. A fő cél az lenne, hogy egy biztonságos, modern létesítményt alakítsunk ki, amely biztosítja a kezdő és haladó lovasok fejlődését, és akár versenyek helyszíne is lehet.

Tar Bálint falugazdász