A növények tápanyagellátása

A termés nagyságát a növények növekedése és fejlődése határozza meg. E folyamatokra külső és belső tényezők hatnak. Belső tényezők: a növények egyedi, örökölt tulajdonságai, külső tényezők a fény, víz, hő, a levegő nedvessége-, oxigén- és szén-dioxid tartalma, valamint a talaj tápanyagtartalma. Liebig (minimumtörvénye) a termést valamennyi tápanyag mennyisége és aránya együttesen szabja meg, de termésnövekedést leginkább a minimumban lévő elem pótlásával lehet elérni. Mitscherlich kimondja, hogy a termés a növekedési tényezők hatására növekszik, de a hozamnövekedés nem lineáris, hanem a maximális termés eléréséhez hiányzó résszel arányosan növekszik. A maximális termés nagyságát a termőhely adottságai, illetve a növekedési tényezők határozzák meg. Ez a törvény figyelemre méltó, mivel rámutat arra, hogy a növekvő trágyaadagok egyre kisebb hozamnövekedést eredményeznek. Éppen ezért a műtrágyaadagok növelése csak bizonyos határokon belül ésszerű és gazdaságos. Mitscherlich azt is megállapította, hogy a törvény csak bizonyos határok között érvényes, így például egy-egy tápanyag túladagolása esetén terméscsökkenés léphet fel.

A tápanyagellátás hatása a termés minőségére

A termés minőségét a növények genetikai tulajdonságai és a környezeti tényezők határozzák meg. A környezeti tényezők hatása lehet pozitív és negatív. Általánosságban megállapítható, hogy a hiányos tápanyagellátás rontja a minőséget, és a termésképzés szempontjából optimális ellátás biztosítja a jó minőséget. Kivételt képez a cukorrépa és a sörárpa. Az optimálist meghaladó ellátás egyes kultúráknál javítja, másoknál pedig rontja a minőséget. Ebből következik, hogy a termék minőségi követelményeihez igazodó céltudatos tápanyagellátás javítja a minőséget és csak a túlzott trágyázás rontja. A növényi tápelemek egyrészt építőkövei a minőséget meghatározó vegyületeknek, másrészt az anyagcsere-folyamatok szabályozásán keresztül fejtik ki hatásukat. Éppen ezért döntő jelentőségű, hogy a fejlődés különböző szakaszaiban a tápanyagok megfelelő mennyiségben és arányban álljanak rendelkezésre.

Gabonafélék

Az élelmezési célokra felhasznált búza fontos minőségi követelménye, hogy a szemtermésben a viszonylag nagy keményítőtartalom mellett, minél nagyobb legyen a fehérjetartalom (ez befolyásolja a liszt sütőipari értékét és a kenyér emészthetőségét). A vetéssel egyidejűleg adott nitrogén alaptrágya elsősorban a vegetatív fejlődésre hat, növeli az állománysűrűséget, de a dőlési veszélyt is fokozza.

A tavaszi fejtrágyázás ugyancsak növeli az állománysűrűséget, de kedvező hatású a kalászonkénti szemszámra is. A szemképződés idején adott kiegészítő N-trágya a gabonaszem nyersfehérjetartalmát emeli. A fehérjetartalom növekedését általában a keményítőtartalom csökkenése kíséri. A kiegészítő N- adagok esetenként a termés nagyságát is növelik, ami a fehérjehozam növekedését eredményezi. A gabona magvak fehérjetartalma és a B-vitamin csoportba tartozó vitaminok mennyisége között szoros a kapcsolat, így a fehérjetartalom növekedésével a vitamintartalom is nagyobb lesz. Sörárpa termesztésénél a nagyobb szénhidráttartalom és kisebb fehérjetartalom elérése a cél, ezért ez esetben a N-adagokat mérsékelni, a K- és P-adagokat pedig növelni kell, a takarmányárpa NPK adagjaihoz képest.

Gyökér- és gumósnövények

A burgonya szárazanyagának több mint 70%-a keményítő és mintegy 10 %-a fehérje. N trágyázással jelentősen növelhető a burgonya termése, fehérjetartalma és a fehérjehozam. A K trágyázás növeli a burgonya termését, a keményítő és C-vitamin tartalmat. A foszfor pedig a keményítő minőségére hat kedvezően.

A kálium-klorid nagyobb adagban alkalmazva csökkenti a burgonya keményítőtartalmát, mivel a kloridionok nagy koncentrációja kedvezőtlenül befolyásolja az asszimiláták vándorlását a levélből a gumóba. Ezért nagyobb K-műtrágyaadagoknak legalább felét kálium-szulfát formában célszerű adni. Az étkezési burgonya minősége függ a redukáló cukor- és a szabad aminosav tartalomtól is, mivel e vegyületek a sült burgonya ízére és színeződésére hatnak. A burgonya nagy K-tartalma csökkenti az említett vegyületek mennyiségét és mérsékli a barnulást kiváltó enzimatikus folyamatokat. Többnyire a K-tartalommal arányos a burgonya citromsavtartalma is, amely megakadályozza a mechanikai hatásokra fellépő kék foltosságot és a főzés során bekövetkező feketedést.

A N-trágyázás növeli a cukorrépa termését, azonban a N-felesleg kedvezőtlen hatású, mivel a nagyobb termésben általában kisebb a cukortartalom. A N-felesleg növeli a cukor kinyerését akadályozó káros N tartalmat. Kiegyensúlyozott trágyázással elő kell segíteni, hogy nagy cukortermelés mellett, megfelelő mennyiségű ketosav képződjön és így a növény a felvett nitrogént aminosavakon keresztül fehérjévé tudja átalakítani.

A répának elsősorban a kezdeti fejlődéshez kell nitrogént biztosítani. Kerülni kell, hogy a fejlődés kései szakaszában nagyobb mennyiségű nitrogént vegyen fel, mert ez káros N felhalmozódáshoz vezethet. A jó cukorrépaterméshez, a pontosan kiszabott N adagok mellett, megfelelő mennyiségű foszfor és kálium szükséges. A növekvő K adagok hatását a cukortartalomra, a cukorhozamra és a káros nitrogént jellemző kékszámra szemlélteti.

Olajnövények

A repce és len termésében nagy az olaj- és nyersfehérje tartalom. A N-trágyázás mindkét tápanyagigényes kultúra termését és nyersfehérje tartalmát növeli. Nagy N-adagok hatására a nyersfehérje tartalom az olajtartalom rovására növekszik. A termésnövekedés azonban általában kompenzálja a nyerszsír kisebb mértékű csökkenését. A jódszám, amely a biológiailag értékes telítetlen zsírsavak mennyiségével arányos, kedvező irányban változik a N-trágyázás hatására.

A napraforgó meghálálja az optimális N-ellátást, de a N-felesleg káros, csökkenti az olajtartalmat, a betegségekkel szembeni ellenálló képességet és kinyújtja az érést. Különösen fontos a napraforgó jó K-ellátása, mivel növeli az ezermagtömeget és az olaj telítetlen zsírsavtartalmát. A foszfor pedig a zsírsavak szintézisét segíti elő. Emiatt a jó minőség feltétele a mérsékelt N-, illetve a bőséges P-, K-ellátás.

Gyepek

A természetes gyepek, rétek és legelők, valamint a telepített gyepek takarmányminőségét több tényező: az emészthetőség, a nyersfehérje- és ásványianyag-tartalom határozza meg. Gyakori kaszálással fehérje gazdag és viszonylag rostszegény takarmány nyerhető, mert ekkor a fű nem öregszik el. A fű öregedésével a nyersfehérje tartalom csökken, rosttartalom nő. Az ásványi anyag tartalom szintén a fiatal füvekben nagyobb. A nitrogéntrágyázás általában növeli a terméshozamot és a nyersfehérje tartalmat. Szélsőségesen nagy adagok alkalmazásakor a füvek fehérjetartalma megduplázódhat. Ebben az esetben azonban a szabad aminosav és a nitrát- N-tartalom és nagymértékben emelkedik, ami nem kívánatos. A kedvezőtlen hatások elkerülésére a nitrogént kisebb adagokban és kaszálásonként megosztva kell adni. A kisebb N-adagok is jelentősen növelik a termés nagyságát és a keményítőhozamot. A nitrogén trágyázás hatására megváltozik a pázsitfűfélék, pillangósok és egyéb lágyszárúak aránya, a füvek mennyisége nő a pillangósok és lágyszárúak rovására. A nagyobb pillangós aránynak a N-szegénytrágyázás kedvez.

A P- és K-ellátás határozza meg a fű ásványi anyag összetételét. Az állatok zavartalan ásványianyag-ellátása megkívánja, hogy a széna P-tartalma legalább 0,25-0,30% legyen. A rétek és legelők trágyázására gyakran használnak trágyalevet. Ebben az esetben a foszfor pótlásáról külön kell gondoskodni, mivel a trágyalé foszfortartalma egy nagyságrenddel kisebb, mint a N- és K-tartalom. Kedvező, ha a takarmányok mintegy 0,4 %-nyi Ca-ot és 0,25 % Mg-ot tartalmaznak. A túlzott K-trágyázás visszaszoríthatja a Ca és Mg felvételét, ezért ezt kerülni kell. A Mg hiánya a takarmányban, tetániát válthat ki a tejelő teheneknél, ilyenkor a mg-szint a vérszériumba a kritikus érték alá csökken. A fű nagy K-tartalma a Mg reszorbeállhatóságát rontja az állati szervezetben.

Zöldség és gyümölcs

A zöldség és gyümölcs minőségét is alapvetően a genetikai tulajdonságok határozzák meg, a trágyázás pedig módosítja. Legismertebb a K-trágyázáskedvező hatása a szénhidrát és a C-vitamin képződésére. Egyes tápelemek feleslege, illetve hiánya károsan befolyásolhatja a minőséget. A N-felesleg pl. spenótnál nem kívánatos nitrát felhalmozódáshoz vezet. Tulajdonképpen nem a nitrát mérgező, hanem a belőle mikrobiológiai redukció során képződő nitrit, mely a tárolás és feldolgozás során keletkezik. A nagy nitrát tartalom különösen veszélyes a közvetlen fogyasztásra kerülő zöldségek, illetve takarmányok esetében.

A nitrát csak szélsőségesen nagy N-adagok hatására halmozódik fel káros mennyiségben. Fokozott a veszély a zöldségtermesztésben, ahol viszonylag nagy a műtrágya felhasználás. A vitamintartalom genetikailag erősen determinált, mégis kimutatható a trágyázás módosító hatása. A K elősegíti a C-vitamin képződését, a N viszont visszaszorítja. A gyümölcsök minőségét nagymértékben meghatározza a szénhidrát és savtartalom. A jó minőség biztosításához elsősorban megfelelő K- és P-ellátásról kell gondoskodni. A paradicsom Ca-hiánybetegsége a gyümölcscsúcs rothadás, mely különösen K-felesleg esetén tapasztalható. A gyümölcsök íz- és zamatanyagait a fény és hő viszonyok is determinálják.

Talajkémiai ismeretek

A termékenység számos tulajdonság függvénye, ezek közül kiemelkedő fontosságú a tápelemtartalom, mely az egyéb környezeti tényezőkkel együtt határozza meg a növények produkcióját. A talaj szilárd fázisa szerves és szervetlen alkotórészekből áll, ez a tulajdonképpeni tápanyagforrás, illetve tápanyagraktár. A folyékony fázis a talajoldat, melyben vízen kívül sók és egyéb vegyületek találhatók oldott állapotban. A talajoldat különböző fizikai-kémiai és biológiai folyamatok színhelye. A gázfázis a talajlevegő, e három fázis együttesen biztosítja a kultúrnövények és mikroszervezetek életfeltételeit. A talaj összes tápanyagtartalmának legnagyobb része természetes eredetű, kisebb része mesterséges úton, emberi beavatkozás révén jutott a talajba. A növények tápanyagellátása szempontjából döntő, hogy a talaj tápanyagai milyen formában vannak jelen és mennyire mobilizálhatók. Fontos továbbá, hogy a műtrágyákkal és szerves trágyákkal talajba vitt tápanyagok milyen mértékben érvényesülnek, ez viszont a talaj fizikai és kémiai tulajdonságától függ.

Tápanyagformák a talajban

A tápelemek különböző formákban, illetve kötésben vannak jelen a talajban, ennek következtében különböző mértékben hozzáférhetőek a növény számára. Az összes tápelemtartalomnak csak kis része hasznosítható közvetlenül. Általában a következő tápanyagformákat különböztetjük meg: oldható tápanyagok, kicserélhető tápanyagok, biológiailag kötött tápanyagok, fixált és egyéb kötött tápanyagok, tartalék tápanyagok.

A talaj tápanyagkészletének változása

A talaj tápanyagkészlete állandóan változik. A termésekkel évről-évre jelentős mennyiségű tápanyagot vonunk el, a tápanyagok kimosódása és esetenként a denitrifikációja ugyancsak veszteséget okozhat. E veszteségeket kell a műtrágyázással és szerves trágyákkal pótolnunk, ezért beszélünk tápanyagutánpótlásról. A terméssel elvont tápanyagmennyiség a termés nagyságától és annak kémiai összetételétől függ. A tápanyagok kimosódásának mértéke függ a talajon átszivárgó víz mennyiségétől, a talaj tápanyagtartalmától és ennek oldhatóságától, az adszorbeált kationok kötéserősségétől, a mikrobiológiai folyamatok intenzitásától, a talaj kötöttségétől és egyéb tényezőktől. Ennek következtében egy-egy tápanyag kimosódási vesztesége széles határok között változhat.

Készítette: Bákai Gabriella-Dóra, falugazdász
Forrás: Dr.Loch Jakab-Dr. Kiss Szendille Agrokémia