×
Partium Vidékfejlesztéséért és Mezőgazdaságáért Egyesület
H1

Útmutató a hátaslovak kiképzéséhez

2020.10.09 - 11:35
Bár az első híres lovas nép a mongol volt, a magyar nép életeben, történelmében is fontos szerepet kap a ló, illetve maga a lovaglás. Ebben a cikkben a hátaslovak kiképzéséről és a lovaglás gyakorlati vonatkozásairól lesz szó.

Az ősmagyarok mindennapjainak részét képezte a lovaglás és a harc. Folyamatosan képezték magukat törzsi vadászatok, játékok és versengések alkalmával.

A magyarok szinte összenőttek szívós, kicsiny lovaikkal,oldalra és hátrafelé is kiválóan nyilaztak. A magyarságot különös vonzalom köti a lovas vadászatokhoz. Eredetmondánkban Hunor és Magor egy vadászat során, a Csodaszarvast üldözve jutnak el arra a csodálatos vidékre, ahol megtelepedvén a két nép, a hun és a magyar születése lesz. Őseink nemcsak a harcokban, hanem a vadászatok során is kitűnően forgatták íjaikat.

 

 

A hazai lovas vadászatok nagy átalakuláson mentek át a 19. században, melyben döntő szerepet játszott gróf Széchenyi István, aki Wesselényi báróval történt angliai utazása után elhatározta, hogy megszervezi a korszerű falkavadászatokat. Sorra jelentek meg a kopófalkák az arisztokraták birtokain. A század végén a falkavadászatok a társasági élet virágkorát jelentették.

A magyar huszárok (könnyűlovas katonák) már a 16-17. században harcoltak a török elleni harcokban, majd a szabadságharcban és később az első világháborúban, mindenhol hihetetlen bátorságról téve tanúbizonyságot. Még a második világháború idején is szembeszálltak a modern fegyverekkel és tankokkal.

A drámalovaglást a 19. század elején Erzsébet királyné honosította meg nálunk és ekkor élte reneszánszát a féloldalas lovaglás. Az akkori hölgyek meg akarták őrizni a nőiességüket a lovon is, ezért hosszú szoknyában ültek lóra. Az elegancia megőrzése érdekében valamint praktikus okokból változtatni kellett a nyereg szerkezetén. Kialakult a jobb és bal oldalas női nyereg is, de a bal oldalas ülés terjedt el. Ez a változtatás azonban nem jelentett akadályt a hölgyeknek ahhoz, hogy továbbra is a férfiakkal együtt vegyenek részt vadászlovaglásokon, versenyeken. Mindemellett a modern járművek megjelenése előtt a lovaglás az egyik legelterjedtebb utazási formának számított. A történelem során tehát a lovaglás rengeteg formája honosult meg népünk körében és többféle célt szolgált.

 

 

Mára már a lovaglást sport, kikapcsolódás, terápia és versenyzés céljából űzik. Mindazonáltal fennmaradt, mint egyik fontos ágazata a lóhasználatnak. Szerencsére ma is sokan megtartják és továbbadják utódaiknak a lovaglás szeretetét, technikáját.

Éppen ezért fontosnak tartom, hogy néhány mondatban szót ejtsek a hátaslovak kiképzéséről és a lovaglás gyakorlati vonatkozásairól.

Betanítás

A csikó betanításának első mozzanata a futószárazás. Mikor már megszokta a kantárt és a futószárat, tegyük fel rá a nyerget, majd nyugtassuk, dicsérjük meg és vegyük is le. A következő alkalommal a hevedert óvatosan lazára becsatoljuk, és a csikót nyereggel a hátán megpróbáljuk vezetni, majd futószárazni. Amikor a csikó teljes felszerelésben mindkét kézre szépen dolgozik futószáron – meg lehet állítani, el lehet indítani, jármódot lehet váltani hang, ostor, futószár segítésével – akkor következhet az első felülés. Először egy könnyű lovas hasaljon a nyeregre és így néhány lépést vezessük a lovat, többszöri ismétlés (elindulás-megállás) után, amikor már nyugodtan tűri, kezdjük el vezetni a futószáras körön is.

Ha ez már természetes a fiatal lónak, akkor óvatosan kiengedjük a futószáras körre. Amikor már megbízhatóan dolgozik a lovassal a csikó futószáron – meg tud állni, el tud indulni, lép és üget, kisebb irányváltoztatásokra képes – akkor már elengedhetjük a futószárról. Ne durván, hanem türelmes ráhatással igyekezzünk akaratunkat érvényesíteni.

A kiképzéshez türelem, fokozatosság és következetesség szükséges. A jól végzett feladat után a lovat meg kell dicsérni (simogatás, veregetés), esetleg egy-két alkalommal megismételni, majd más – már jól ismert és begyakorolt – feladatot célszerű átismételni. Amikor a csikó már biztonságosan dolgozik a lovardában, akkor hetente egy-két tereplovaglást is célszerű beiktatni. Terepre mindig legalább két lovas menjen, és a másik lehetőleg idősebb tapasztalt, megbízható ló legyen.

 

 

Nyergelés

A lovat lehetőleg a saját nevén szólítsuk meg, mivel az emberi hang által komoly befolyást gyakorolhatunk a lóra. Ha a ló lapockája mellé érünk, néhány nyugtató szó kíséretében veregessük meg a nyakát. Használat előtt puha ruhával töröljük végig a lovat. Ez azért is fontos, mert így a ló is felkészül az előtte álló feladatra. Fontos ez a tevékenység a ló és ember közötti egészséges kapcsolat kialakítása érdekében is.

A ló lábait célszerű végigsimítani, ízületeit, inait megtapintani, az esetleges sérülés, gyulladás megállapítása céljából. Ezután a kantárral a ló bal oldala felől közeledve először a kantárszárat tegyük a nyakára. Jobb kezünket az orrhátra téve, szájába illesztjük a zablát, majd a ló füleit, üstökét átbújtatva felillesztjük a kantárt.

A nyerget elölről hátrafelé csúsztatva helyezzük fel. Miután meggyőződtünk a nyereg megfelelő helyzetéről, meghúzzuk a hevedert. Az istállóból történő kivezetés előtt, a lábvégeket felemelve patakaparóval tisztítsuk ki a paták talpi felületét.

Kivezetéskor figyeljük a lovat, hogy nyugodtan indul-e, nézzük a mozgását is. Felülés után miután meghúztuk a hevedert, lépésben induljunk el. A ló számára megnyugtató hatású, ha elindulás után megveregetjük a nyakát, csendesen beszélünk hozzá. A gyorsabb jármód (ügetés, vágta) kezdete előtt még egyszer ellenőrizzük a hevedert.

Lovaglási módok

A lovaglásnak két, igen távoli módozatát használják manapság: az angol és a western lovaglási módot. Az angol mód lényege, hogy a lovasnak mindkét keze rendelkezésre áll a ló irányításánál: a kantár szárait hüvelykujjal felfelé a két kézben tartja. A lovas a térdével, a szár mozgatásával és testhelyzetével, lábával együtt jelzi a lónak, hogyan vátoztassa meg a jármódját.

Jármódok

Lépés: a sarok lent van, a lábfej föl néz, mintha látni akarná a ló fejét. A felső testnek követnie kell a ló mozgását, vagyis lazának kell lennie, semmiképpen nem feszültnek, hisz akkor nem lehet megfeszíteni a felsőtestet, és ennek hatására a ló is hasonlóképpen fejezi ki magát, és állásban sem lehet megállítani.

A kéz követi a szárat, függetlenül a felsőtestedtől. Ügetés: az ügetés a lovaglás egyik alap lovaglási módja, mely talán, a lépés és a vágtánál kicsivel nehezebb, de ha egyensúlyban vagyunk, vagyis sarkunk lent, lábunk mélyen leeresztve, mintha átölelné a ló hasát, a heveder résznél, valamint kihúzva, vállakat háztranyomva kell végig ülnünk a lovon.

 

 

Az ügetésnek három fajtája van: a könnyűügetés, sima tanügetés, valamint a kétpontos könnyített ülés. A tanügetés során a lovas folyamatosan a nyeregben ül, és testével követi a ló mozgását. Csípője, lábszára ezért laza, de nem ernyedt. A lovas keze, mint mindig, most is követi a ló nyakának mozgását, kezével.

A könnyűügetésben az ügetés minden második ütemére a lovas fölemelkedik a nyeregből, majd visszaül, amennyire a ló földobja, szóval nem kell túlzottan fölemelkedni. Az emelkedés nem fölfelé irányul, hanem előre-felfelé, a ló mozgásának irányát veszi át. A könyök szorosan a test mellet van zárva, a felső test függőlegesen van mindaddig, míg a ló nem lép. A kétpontos könnyített ülésben a lovas folyamatosan áll a nyeregben, nem ül le. Ez nem azt jelenti, hogy a lovas két lába a nyergen van, hanem mint a könnyűügetés fölemelkedésekor, a könnyített ülésnél nem ül vissza a nyeregben, hanem állva marad.

A vágta a jármódok leggyorsabb lovaglási módja, úgyhogy ehhez az egyensúly nagy igénye kell! Vágtában kétféleképpen lovagolhatunk könnyített ülésben, vagy ülhetünk folyamatosan a nyeregben. Bárhogy is vágtázunk, a külső lábunk sose marad a heveder részénél, hanem 10 centiméterrel hátrébb, a ló oldalán simulva tartsuk. Amennyiben folyamatosan ülünk a nyeregben (persze, mélyen), arra kell figyelnünk, hogy ülésünk és kezünk kövesse a ló vágtaugratásait.

Ezzel szemben áll a western lovaglási mód, melyet elsősorban az amerikai marhapásztorok alkalmaztak. Lényege, hogy a lovas a kantár mindkét szárát egy kézben tartja, és így irányítja a lovat. Ehhez sokkal lazább ülésmód igényeltetik. Jármódjai : séta, kocogás, ügetés, vágta.

Lovasterápia

A lovasterápia pedagógiai, pszichológiai, fizikoterápiai, rehabilitációs és integrációs módszereket foglal magába, amelyeket a lóhoz és lovagláshoz kapcsolódva használnak fel. Célcsoportjai testi, lelki, és társas fejlődési zavarokban, fogyatékkal élő gyerekek, serdülők, felnőttek. Céljai között a lovas készségek fejlesztése másodlagos; a legfontosabb a fejlődés segítése és a rehabilitáció. Régi megfigyelés, hogy az állatokkal való foglalkozás elősegíti egyes betegségek gyógyulását, javulását vagy szinten tartását. Legalkalmasabbnak erre a célra – mai életmódunkból adódóan – a háziállatok tartása tűnik. Házi kedvenceinkkel való törődés, vagy akár csak azok puszta fizikai jelenléte is segít számos pszichés és szomatikus betegség javulásában. A terápiás állat legtöbbször kutya vagy macska, ám számos problémára lehet gyógyír a lovakkal való kapcsolattartás is. A ló, pontosabban a lovaglás gyógyító hatása abban rejlik, hogy a ló természetes, harmonikus mozgása az ember háromdimenziós mozgásához hasonló, mely az elmozdulásos impulzusok révén az ember medencéjén és gerincoszlopán keresztül stimulálja a törzsizmok működését, az egyensúly érzékeléséért felelős agyi struktúrák működését. Ezáltal javul a mozgásérzékelés, az egyensúly és a mozgáskoordináció, a kóros izomtónus korrigálódik. A pszichológiai és gyógypedagógiai hatások közül jelentős a figyelem, a gondolkodás és a motiváció fejlődése, az önbizalom erősödése, a ráutaltság érzésének csökkenése, az életöröm érzése.

 

 

Szociális szempontból nagyon fontos, hogy jelentősen javul a társas érintkezés minősége a lóval, a terapeutával és a társakkal való együttműködésnek köszönhetően. Javulnak az érzelmi és akarati funkciók és a kommunikáció fejlődésében is jelentős előrelépés várható. A lovasterápia tehát egy olyan gyűjtőfogalom, amely magába foglalja mindazokat az intézményhez kötött, orvosi indikáció alapján terápiás céllal alkalmazott, kezelés jellegű, egyéni vagy csoportos fejlesztéseket, melyek a lovaglás, illetve a lóval való foglalkozás és tevékenységek hatásait használják fel.

A lovasterápia célja így a sérülés/károsodás, a fogyatékosság/zavar, az akadályozottság/korlátozottság ismeretében a ló és a lovaglás hatásainak felhasználása a minél gyorsabb, eredményesebb gyógyulás, képességfejlődés és rehabilitáció érdekében.

 

 

Máramaros megyében Koltón működik Nagy Béla-Lóránt vezetésével a HorsilvaniaStar lovarda. Jelenleg szabad ég alatt zajlik a lovaglás, a haladó lovasoknak pedig tereplovaglásra is van lehetőségük. Óvodás kortól egészen s felnőttekig foglalkoznak a lovagolni vágyókkal. Most épül a fedett lovagló pálya, ami újabb lehetőségeket nyit meg a látogatók számára.

Tar Bálint, falugazdász
0746 933 256/[email protected]

Magyar: érvágás lenne az élőállat-export betiltása
Magyar Lóránd, a képvise­lőház mező­gazdasági szak­bizott­ságának az alelnöke szerint az élő állatok exportjának betiltása nagy érvágás lenne, jelentős bevétel­kiesést jelentene a hús­marha- és a juh­tenyész­tőknek. Meglátása szerint az állatvédők elvárásai gyakran szembe­mennek a gazdasági érdekekkel.
Szarvasmarhatartás Szilágynagyfaluban
Napjainkban egyre kevesebben foglalkoznak szarvasmarhatartással, számos településen megfigyelhető, hogy csökkenőben van az állomány. A szilágynagyfalusi Szabó házaspár a kivételek közé tartozik, mi több arra törekednek, hogy fejlesszék és bővítsék gazdaságukat.
Kullancs – a nyár egyik legveszélyesebb ízeltlábúja
A kullancsokról sokan csak annyit tudnak, hogy különböző betegségeket terjesztenek, amelyek gyakran halálosak is lehetnek. Ám arról, hogy egész évben támadhatnak, és pontosan milyen kórokozókat adhatnak át, már kevesebbet hallunk. Elmondjuk, hogy melyik parazita milyen egészségügyi gondokat okozhat, és miről ismerhetjük fel ezeket. De szó lesz a megelőzésről is.
Cookie