Szántunk vagy váltunk?

Ha szántásról beszélünk, fontosnak tartom megemlíteni a tarlóhántást, amelyet aratás/betakarítás után vagy azzal egyidőben végezhetünk, megbolygatva vagy sekélyen alászántva a talaj felső rétegét. Ezt a műveletet ajánlatos az aratást követő 2-3 napon belül elvégezni 4-8 cm mélyen, lehetőleg tárcsával.

Abban az esetben, ha a talaj nincs összetömöttödve, gyommentes és még ugyanazon év őszén bevetésre kerül, tarlóhántás helyett mélyszántunk, majd ősszel előkészítjük vetésre. Amint a meghántott tarló zöldülni kezd, azonnal ajánlott megkezdeni a mélyszántást, amely a legfontosabb talajelőkészítési munkálatnak számít, mind az őszi, mind a tavaszi vetések előtt. A szeptember-októberben betakarított termények után (kukorica, burgonya, cukorrépa) nem végzünk tarlóhántást, csak mélyszántást.

A mélyszántást érdemes akkor elvégezni, amikor a talaj 15-25 % vizet tartalmaz (amikor a talaj szétnyomva nem tapad a kézhez, nem hagy vizes nyomot a papíron vagy 1 méter magasságból elengedve szétesik a földön), mert ebben az állapotban szétomlik és ilyenkor a legkisebb az üzemanyag felhasználás. Ha a szántást kénytelenek vagyunk csapadék hiányában száraz talajon elvégezni, ez a nagyméretű rögök felszakadását vonja maga után, amelyet csak többszöri tárcsázással tudunk elmunkálni, de ez is a talaj porosodását, szerkezetének romlását és az erózióra való hajlamát vonhatja maga után.
 

A tavaszi szántás általában nem indokolt és nem javasolt, kivéve a laza homoktalajokat, ahol közvetlenül vetés előtt ajánlott szántani, amit nagyon gyors vetőágykészítés és vetés követ, hogy minél rövidebb ideig legyen borítatlan a talajfelszín.

A szántás sebességével állítjuk be a barázda minél tökéletesebb átfordítását és porhanyítását, amit az alkalmazott kormánylemez típusa és formája is befolyásol. Ismert, hogy lassabb haladási sebesség mellett tökéletesebb az átfordítás, de kisebb mértékű a porhanyítás és egyenletesebb a szántásmélység. Nagyobb sebesség esetén nem egyenletes a szántásmélység és a barázda átfordítása, viszont megnő a porhanyító hatás.

A szakma egyetért abban is, hogy őszi mélyszántásra, a vetésforgó betartása mellett, csak négyévente van szükség, lehetőleg mély talajlazítással egybekötve, amelyre lazítóelemmel kombinált eke alkalmas. A lazítóelemnek legalább 15 cm-el mélyebbre kell hatolnia a szántás mélységénél. A lazítás célja áttörni az eketalpréteget, amely az évek során azonos mélységbe való szántás következtében alakult ki, meggátolva a gyökerek és a víz átjárhatóságát. Ezt a műveletet a cukorrépa és a gyökérzöldségek hálálják meg a legjobban.

A négyéves perióduson belül továbbra is minden tavaszi kultúra alá őszi szántást végzünk. Ne feledjük, hogy a mélyszántás minősége alapvetően kihat a választott technológia sikeres alkalmazhatóságára és gazdaságosságára is.
 

Amennyiben van új beruházási lehetőségünk, érdemes előnyben részesíteni a váltvaforgó ekéket, mert ezek használatával kisebb mértékű a káros talajtömörödöttség, nem alakul ki sem osztóbarázda sem bakhát, de a lejtős területeken csökkenthető az erózió mértéke is, mivel lehetőségünk van ezzel az ekével a lejtőn felfelé fordítani a barázdaszeleteket, elősegítve ezzel a víz bevezetését a talaj mélyebb rétegeibe.

Összegezve: az őszi szántással átforgatjuk a talajréteget, a növényi maradványokat, a trágyát, a gyomokat, a lárvakeléseket, növeljük a talaj vízmegtartó képességét, megóvjuk a talaj felső rétegét a kiszáradástól, felkészítve a talajt az őszi-téli csapadék befogadására.

Olyan kulturák termesztésekor, amelyek nem igénylik, vagy kevésbé igénylik a talajforgatást, a szántás el is hagyható vagy helyettesíthető lazítással, tárcsázással vagy nehézkultivátorozással.

Évtizedekkel ezelőtt már tudomásunk volt arról, hogy az Amerikai kontinensen bevezették a szántást nélkülöző „NO TILL” talajművelést, ami Európában főleg a hagyományőrzés miatt nem terjedt el, az EU-s szántóterületek csak néhány százalékát művelik ma is ezzel a módszerrel. Az európai országokban a szántás a mai napig a mezőgazdaság jelképének számít, amitől nehéz megválni. Tudjuk, hogy a szántással levegő és víz kerül a talajba, de azzal is tisztában vagyunk, hogy a biológiai aktivitás bolygatása miatt folyamatosan romlik és csökken a talajok szervesanyag készlete. A fenntartható mezőgazdaság egyik fontos feladata a tömörődés megelőzése, megszüntetése és az erózió visszaszorítása. Napjainkban is sok kutatás foglalkozik a hagyományos és a kímélő talajművelés által nyújtott előnyök és hátrányok megismertetésével.
 

A „ NO TILL” módszer használói azt állítják, hogy amiért nem forgatják a talajt, megváltozik a talaj szerkezete és bár az elején felszaporodnak a talajban élő mikrobák, pár év elteltével kialakul az egyensúly, felpezsdül a talajélet. A magyarországi Pusztakovácsiban Berend Ferenc és néhány gazdatársa jelenleg is a módszer használói, akik beszámoltak az átállás nehézségeiről, arról, hogy mekkora odafigyelést igényelt az első években a megváltozott technológia keretében a tápanyag utánpótlás, a gyomnövényekkel folytatott harc stb. Elmondták, hogy 2019-ben egy kísérlet nyomán, amit a Syngenta kukorica hibridjeivel folytattak Pusztakovács térségében, a környékre jellemző termésátlagot értek el a szántást nélkülöző módszerrel.

Az európai mezőgazdászok számára ez a módszer még mindig újnak és elérhetetlennek számít, tudomásom szerint már az 1979-es évektől a hazai egyetemeken is folynak kutatások ezzel a módszerrel kapcsolatban, de gyakorlat igen ritkán lett belőle. Mentségünkre szolgáljon az, hogy hazánkban kevés olyan mezőgazdasági terület van ahol ezt a módszert sikeresen lehetne alkalmazni, mivel a talajaink nagy része tömörödésre hajlamos. Erre a módszerre alkalmas területek a Bărăganban, Ialomița, Temes, Arad megyékben találhatók, de a megyénk nyugati része is szóba jöhet. De meggyőződésem, hogy nemsokára akadnak nálunk is olyan vállalkozó szellemű mezőgazdászok, akik rálépnek a gazdálkodás ezen ismeretlen útjára.

Fodor István
falugazdász

Forrásmunkák:
Dr. Radics László- Szántóföldi növénytermesztés
Tájökológiai Lapok-2016
Agro Napló-2014
M. Dobre- Egyetemi Évkönyv-2013