Érszőllősön él a partiumi talajkímélő gazdálkodás úttörője

Maga a módszer az Amerikai Egyesült Államokból indult világkörüli útjára, mivel az ottani körülmények megkövetelték a változtatást. Sok államban olyan mértékű volt a talajpusztulás, hogy már lehetetlen volt termelni benne – élő talaj helyett csak egy halott ásványi közeg volt. Ez sarkallta a farmereket arra, hogy lépéseket tegyenek a talajpusztulás megfékezése érdekében megállítva ezáltal a talajeróziót. A technológia lényege hogy a talajt a minimális mértékben bolygatják, valamint igyekeznek egész évben élő növényeket tartani a talajban ami takarja és védi az erős napfény és a szél káros hatásaitól. Ennek következtében a talajból minimális mennyiségű anyag (talaj, víz, tápanyag és kemikáliák) távozik, a szerves anyag a talajban marad, a növényi maradványok pedig a talajfelszínen.

Ezt az tájainkon új technológiát próbálja gyakorlatba ültetni Bajnok József érszőllősi gazdálkodó – lassan négy éve, miután Kökény Attila egyik előadása után eldöntötte, vigyáznia kell a földre, amelyen gazdálkodik, ha azt akarja, hogy a dédunokáinak is teremjen. A gyakorlati megvalósítást dokumentálódás, magyarországi, szerbiai konferenciákon való részvétel előzte meg.

Elmondása szerint a szántóföldi növénytermesztésben a talaj megmunkálása az egyik legköltségesebb munkafolyamat, ha ezt minimalizálni tudjuk, nem csak a talajt kíméljük, hanem a pénztárcánkat is. A növények tápanyagutánpótlásán vagy védelmén terméskiesés nélkül nem hajthatunk végre költségcsökkentést, ám a hagyományos talajmegmunkálás észszerű kihagyásával sokat spórolhatunk. A szántás kiváltásával már jelentős megtakarításokat könyvelhetünk el, ami csak egy másodlagos tényező a talajminőség javulása mellet. Bajnok József azt mondja, a helybéli gazdák eleinte igencsak furcsállották, hogy ő nem a konvencionális módszerekkel gazdálkodik, de lassan megszokták és úgy tűnik, a kezdeti sikerei láttán még követői is lesznek.

„Nem egyszerű út ez mert tele van buktatókkal és kudarcokkal, de a végeredmény kárpótolja az embert. A módszer kicsit eltérő gépparkot igényel, mint egy hagyományos gazdaság, azonban egy kis találékonysággal le lehet küzdeni a kezdeti nehézségeket” – mondja Bajnok József, aki teljesen mellőzte az eke használatát a gazdaságában, ehelyett nagyobb figyelmet fordít a mechanikus, illetve mikrobiológiai tarlókezelésre valamit a takarónövényekre. A talajt egy élő egységként fogja fel, aminek a különböző paramétereit – pH-érték, humusztartalom – figyeli és állandóan tanulmányozza.

Ottjártunkkor már meglévő takarónövényt nem találtunk, a tavaszi kultúrák ugyanis már el voltak vetve, de a maradványaik jól látszottak a talaj felszínén.

Az úgynevezett min-till (minimális talajmozgatás) semmiféle terméskiesést nem jelent egyik megtekintett kultúrában sem.

A talajkímélő mezőgazdaság nem úri hóbort, hanem a talajművelés jövője, amely a területeink megóvásának középpontjában kell álljon – a talajaink állapota számos tekintetben romló tendenciát mutatnak, és valljuk be nem ugyan azokat a körülményeket biztosítjuk, mint dédapáink hosszú évszázadokon keresztül. Nehéz gépekkel tapossuk, a túlzott műtrágya használattal elsavasítjuk, szervesanyagot pedig igen csekély mennyiségben juttatunk vissza, az istállótrágyázás lassan idegen fogalommá válik a szántóföldi kultúrákban. Ezeket figyelembe véve elgondolkodtató jövőkép vetül elénk, közben pedig beláthatjuk, hogy hamarosan ez a módszer lesz a termőföldejeink megmaradásának a záloga.

Huszár Antal falugazdász