Kora tavaszi hasítékoltás – lépésről-lépésre

Beköszöntött a naptári tavasz. A gazdálkodó ember ilyenkor már töri a fejét azon, hogy mit vessen a mezőre, kiskertbe és pedig milyen új gyümölcsfajtát lenne érdemes beszerezni a gyümölcsös kertekbe. A legegyszerűbb gyümölcsfa csemetéket vásárolni, azonban azok nem mindig azt és úgy teremnek, ahogy terveztük.

A vállalkozó kedvű gazdáknak figyelmükbe ajánlom a saját szaporítású gyümölcsfa előállítását. Erre a különböző oltási módok révén most, kora tavasszal is van lehetőségünk. Az egyik legegyszerűbb módszer a hasítékoltás vagy más néven ékoltás. Ezt a vegetatív szaporítási módot február végétől kezdődően egészen április elejéig lehet végezni.

A hasítékoltás esetén a beoltandó alanyok  több éves fácskák, amelyeknek a törzsük már vastagabb  vagy amelyek már nagyobbacska koronával rendelkeznek. Abban az esetben, ha az alany nem túl nagy, akkor a törzsét vágjuk le a kívánt magasságban, a talajtól számítva 20-100 cm. A nagyobb fácskák esetén a korona vastagabb ágaiba javasolt oltani, így több oltást is el tudunk végezni az alanyon és nagyobb az éselyünk a sikerre.

A hasítékoltás lépései

1. Válasszuk ki az alanyt, tisztítsuk meg és fertőtlenítsük le a törzsét vagy ágait, attól függően, hogy hová szeretnénk oltani.   Én ezt úgy szoktam végezni, hogy a törzset vagy ágat egy dúrvább szövésű anyaggal alaposan átdörzsölöm, majd pedig egy alkoholos fertőtlenítővel (kékszesszel) átitatott szövettel is alaposan áttörlöm.

2. Szerezzük be az oltóvesszőket. Ez lehet frissen szedett ág, amelyeken még nincsenek teljesen megdúzzadva a rügyek, de elővehetjük az ősz folyamán megszedett és eltárolt ágakat is. A cseresznye és kajszibarack fák esetében ajánlanám, hogy az oltóágakat frissen szedjük meg. Én magam a pincében tárolt ágakkal nem tudtam sikeres oltást végezni – nem vagy nagyon kis mértékben eredtek meg.

3. Az alany törzsét vagy ágait a kívánt magasságban fűrésszel vízszintesen vágjuk le, majd a kérget késsel igazítsuk simára. Fontos, hogy használat előtt az eszközöket is fertőtlenítsük!

A beoltandó tőrzset vagy ágakat a metszlaptól körülbelül 5 ujjnyira egy zsineggel vagy szigetelőszalaggal szorosan áttekerjük, hogy a fa nehogy túl mélyen hasadjon be. Ezt követően egy erős késsel vagy kacorral középen behasítjuk a fát úgy, hogy a hasítás 4-5 cm mély legyen.

4. Az oltóvesszőt 2-3 rügyre metszük és a legalsó rügy alatt egy oltókés segítségével mind a két oldalát vágjuk ék alakúra.

5. Az alanyon kialakított hasítékba éket tolunk, amely lehet vasék (egy lefertőtlenített álkulcs vagy egy lapos csavarhúzó) vagy faék.

6. Az oltóvessző ékét az alany hasítékába dugjuk. Ha az alany hasítéka túl szűk, akkor az ékkel ezt jobban szétfeszíthetjük. Ne az oltóvesszővel erőltessük a szétfeszítést, mert akkor az megsérülhet. Az alany levágott törzsébe vagy ágába helyezhetünk egy oltóvesszőt  vagy akár kettőt is, a hasíték mindkét szélére, egymással szemben, attól függően, hogy milyen vastag a törzs és az oltóvessző. Az oltóvesszőt az alany kérgétől 1-2 miliméterrel beljebb helyezzük el, mivel az alany külső, elhalt kérge vastagabb és nem forrad össze, csak az alatta lévő élőszövet (kambium).

7. Az oltóvessző elhelyezése után az alanyból óvatosan kihúzzuk az éket. Így a hasíték összehúzódik és beszorítja  az oltóvesszőt. A hasíték szabadon maradt részére, az oltóvessző mellé, fakérget helyezünk, (két oltóvessző esetén a ketté közzé), annak érdekében, hogy az oltógyanta ne folyjon be a hasítékba. Ezután az oltást szorosan bekötözzük speciális oltásra használt spárgával, kenderzsineggel vagy szigetelőszalaggal.

8. A nyílt sebeket oltóviasszal teljesen bekenjük, akárcsak az oltóvessző tetejét, nehogy korhadásnak induljon.

9. Ha az oltásunk sikeres volt, akkor körülbelül két hét múlva megfigyelhetjük, hogy az oltóvessző rügyei elkezdenek megduzzadni, majd pedig kihajtani.  Az oltás összeszorítására használt zsineget az oltóvessző kihajtása után egy hónappal meglazítjuk. A régit kötést levesszük, az újat pedig kicsit lazábbra engedjük. Ezt az oltás utáni őszön vagy a következő év tavaszán távolítjuk el véglegesen.

Antall József, falugazdász
Felhasznált irodalom: Jeszenszky Árpád, Oltás, szemzés, dugványozás, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968.