Oltóvesszők szedése és tárolása tavaszi oltáshoz

Fotó: kertlap.hu

Akinek kertje és elegendő területe van, érdemes gyümölcsfát ültetnie, hiszen olyan saját termesztésű gyümölcsöt ehet, amelyről tudja, hogy nincs tele mérgező permetszerekkel.

Ennek leggyorsabb módja, ha kész gyümölcsfacsemetét vásárolunk. Azonban ha a szomszédban vagy egy távoli rokonnál kóstoltunk egy ízletes gyümölcsöt, aminek már senki sem tudja a fajtáját vagy már nem kapható a kereskedelemben, akkor is van mód arra, hogy a saját kertünkben is legyen egy olyan gyümölcsöt termő fát.

Csupán némi elszántságra és odafigyelésre van szükség ahhoz, hogy saját kezűleg szaporítsunk gyümölcsfát, melyhez az első lépés az oltóvessző szedése.

Az oltáshoz mindig jól beérett egy éves vesszőket kell szednünk. Vigyáznunk kell arra, hogy annak fajtája azonos legyen a kiszemelt alanyéval.

Az oltóvesszőket a lombhullás után szedjük, a legalkalmasabb időszak a november és december, mielőtt még a vesszők fagykárt szenvednének. Viszont túl korán sem érdemes oltóvesszőt szedni, mivel a fáknak át kell esniük egy 8-10 ℃ hidegen, ahhoz, hogy nyugalmi állapotba kerüljenek.

A csonthéjas gyümölcsfélékről származó oltóvesszőket (őszibarack, kajszibarack, szilva, cseresznye, meggy) még a fagyok előtt gyűjtsük be, mert ezek sokkal érzékenyebbek mint az almástermésűek (alma, körte, birs, nospolya). Az almástermésűek oltóvesszejének szedése is november-decemberben a legideálisabb, de akár februárban is megtehetjük. Az oltóvesszőket a termő anyafák déli oldaláról kell szedni, mert ott az ágak mindig fejlettebbek. Az oltóvesszők tövét és hegyét ne használjuk oltásra, mert ott a rügyek éretlenebbek és fejletlenebbek. A túl vastag vagy túl vékony vesszők sem alkalmasak az oltásra. Legjobbak a ceruza és az ujjnyi vastagság közötti vesszők (5-12 mm). Maga az oltóvessző hossza 30-40 cm legyen, amin levélrügyek vannak. A levélrügyeket onnan ismerhetjük fel, hogy hegyesebbek és hosszúkásabbak mint a virágrügyek, amelyek kerekdedebbek. Figyeljünk arra, hogy a vesszők egészségesek legyenek, ne legyen rajtuk betegség vagy kártevő.

Ha többféle oltóvesszőt gyűjtünk, akkor ezeket érdemes kisebb csomókba kötözni és jeltáblával ellátni, felcímkézni.

Az felcímkézett oltóvesszőket tárolhatjuk pincében vagy akár hűtőszekrényben is.

Ha pincében tároljuk a vesszőket, akkor ezeket homokba vermelve kell tartani, ami azt jelenti, hogy a vesszőket mintegy fele hosszúságig homokba dugjuk. Ha azonban túl nagy a homok nedvessége az oltóvesszők megpenészednek, megfeketednek. A pincének szellősnek is kell lennie, mert nedves melegben a vesszők megindulhatnak, így alkalmatlanok lesznek az oltásra.

Hűtőszekrényben 1-5 ℃ között tárolhatjuk az oltóvesszőket tavaszig műanyag zacskóba csomagolva vagy frissen tartó fóliába tekerve (semmiképp se tegyük fagyasztóba).

Ahhoz, hogy saját gyümölcsfát állítsunk elő, a vegetatív szaporítási módok közül az összenövesztés technikáját kell elsajátítanunk és alkalmaznunk. Az összenövesztés nem más, mint az egy növényről származó növényi rész ránövesztése egy másik növényre, vagyis az alanyra. Ez történhet szemzéssel vagy oltással. Szemzésnél rügyet illesztünk az alanyra, míg oltásnál, általában 2-3 rügyes vesszőt. Tehát az összenövesztés során, legyen az oltás vagy szemzés, ágat, gallyat, vesszőt, hajtást vagy rügyet növesztünk össze az alannyal. Mindkét növényen sebet ejtünk és e sebeken át az átültetet rész összeforr az alannyal, így a két növényi szervezet egy közös növényt alkot, amit oltványnak nevezünk. Az oltvány gyökérrendszere az egyik, míg hajtásrendszere a másik növényről származik. Amit tudnunk kell azonban az, hogy csak azonos növénycsaládhoz tartozó fajok és fajták növeszthetők össze sikeresen és adnak tartós életű oltványt.

Az oltási módoknak is több fajtája ismert, mint például a hasítékoltás, parosítás, kecskeláb-oltás, lapozás, héj-alá oltás, héj-alá oltás rüggyel, csukaszáj oltás, sípolás, ablakos oltás, stb.

Bármilyen oltási módot válasszunk a korona magasságában lévő ágakba végezzük el az oltást. A hasítékoltást és a parosítást kora tavasszal, a fagyok elmúltával tudjuk alkalmazni, általában februárban és márciusban. Ekkor a gyümölcsfák még nyugalmi állapotban vannak, szünetel a nedvkeringés és a fa héja nem válik le a fatestről, “nem adja le a héját”.

Az oltási módok közül a kecskeláb-oltást, lapozást, héj-alá oltást, héj-alá oltást rüggyel, csukaszáj oltást, sípolást és ablakos oltást akkor kell alkalmazni, amikor a fában már megindul a nedvkeringés és az alany héja már könnyen elválik a fatesttől, “feladja a héját”. Erre majd április-májusban kerülhet sor.

Antal József
falugazdász

Forrás: Veress István – A gyümölcskertész kézikönyve
Jeszenszky Árpád – Oltás, szemzés, dugványozás