Gyümölcsösök trágyázása és talajmunkálata

• Nincs semmi szüksége az én gyümölcsösömnek arra,hogy trágyázzam, amúgy is nagyon szép és buja fű nő rajta.

Vagy:

• Jól megtrágyázom a fa körül ásott tányérban a talajt, de nincs sok eredménye.

Ehhez hasonló kijelentések egész sorát hallani olyan gazdáktól, akiknek gyümölcsfájuk van. De sokszor elhangzik az is, hogy:

• Hiába védekezem én kártevők ellen, ha a szomszéd nem védekezik. Csak kidobom a drága pénzt, a szomszédból mind átjönnek a kártevők és tönkreteszik a termést.

Mindhárom annak az ékes bizonyítéka, hogy a kijelentést tevő gazdának, fogalma sincs arról, hogy miképpen kell a gyümölcsöst trágyázni s kezelni. Arról nem is beszélve, hogy milyen végtelenül hálás tud lenni a gyümölcsfa az észszerű trágyázásért és kezelésért.

Sokaknak furcsának tűnhet az állításom, mind a gyümölcsfák táplálása, mind pedig a növényvédelem elsősorban a talaj helyes megmunkálásától függ. Miután az erdélyi gyümölcsösök legnagyobb hibája, a helytelen és minden okszerűséget szinte felrúgó „talajmegmunkálatlanság” – annak ellenére, hogy ez a cikk címéül a talaj trágyzását írtam – a talaj megmunkálásáról is szó lesz.

Mindkettőt tudnia kell minden gazdának – a gyümölcsfa gyökerein át veszi fel a talajból a tápanyagokat, tehát a gyökerek döntő fontosságú életszervei. A kérdést tehát a következőképen kell feltenni, mindenki, akinek gyümölcsöse gyepben áll ,vagy a termőfák között közteseket termeszt, aki a gyümölcsfáit „tányérozza” azok a gyümölcsösük egy részét most ősszel szántsák fel sekélyen és hagyják a göröngyöket elboronálatlanul.

Tavasszal aztán aprózzák el minél egyenletesebbre és tartsák tisztán enyhe elmunkálással. Annak is megvan a magyarázata, hogy miért egészségesebb az a gyümölcs, amely egy helyesen megmunkált talajú gyümölcsfán termett. A kártevők zöme nem nagyon mászkál ide oda. Mindenki önmaga termeszti ki magának a kártevőket, hisz mind a gombák, mind pedig a bogarak a talajban telelnek ki.

Termő gyümölcsösben szervestrágyázásra általában nem minden évben kerül sor, de célszerű két- vagy legalább háromévenként istálló- vagy egyéb szerves trágyát adagolni. Ha istállótrágyát nem tudunk beszerezni, akkor a házi készítésű komposzt is megfelel. A szerves trágyát általában akkor kívánatos nagyobb mennyiségben kijuttatni, amikor a következő évben nagy termés várható. Ezt ősszel a rügyek mennyiségéből, fejlettségéből már lemérhetjük. Általában jó minőségű istállótrágyából – kétévenkénti trágyázást feltételezve – 100 négyzetméterenként 6 mázsát adagoljunk. A kálium- és foszfortartalmú műtrágyákat a termő gyümölcsösökben – függetlenül a várható termés nagyságától – évenként rendszeresen adagoljuk. Ezzel elérhető, hogy e tápanyagokból kiegyenlített lesz a gyümölcsfák ellátása az egész gyökérzettel átszőtt talajzónában. Az a helyes, ha (40%-os) kálisóból évenként 100 négyzetméterre számítva 10, szuperfoszfátból pedig 6 kg mennyiséget adagolunk.

Gyümölcsfajonként bizonyos eltérések mutatkoznak az egyes tápelemek iránti igényben. A csonthéjasok általában káliumigényesebbek, az almatermésűek viszont a foszforból kívánnak aránylag többet. A bogyósok is káliumigényes gyümölcsfajok. Ezt a tulajdonságot és igényt a termő gyümölcsösök őszi trágyázása során is vegyük figyelembe éppen úgy, mint a telepítés előtti alapozó trágyázáskor.

Ősszel nitrogéntrágyázásra nincs szükség. Ezt a tápelemet tavasszal és nyár elején szükséges kijuttatni fejtrágya formájában. Kevés nitrogéntartalmú műtrágyát mégis érdemes adni, mert jobban hasznosul a kálium- és a foszforműtrágya.

A termő gyümölcsösök őszi trágyázása során mind a szerves, mind pedig a műtrágyákat az egész területen egyenletesen elszórva munkáljuk be a talajba. Régebben divatos volt az úgynevezett „csurgóba” történő trágyázás, de ez alkalmatlan, mert a gyökérzet – különösen a sűrűbben telepített kiskertekben – néhány év alatt az egész területet behálózza. A tápanyag egyenletes elosztása serkenti a gyümölcsfák gyökereinek növekedését, arányosabb elhelyezkedését.

A trágyákat kijuttatásuk után mielőbb, lehetőleg még aznap forgassuk, dolgozzuk be a talajba, hogy minél kisebb legyen a tápanyagveszteség.

Bucsás Sándor falugazdász