Ezüstöt főztek a falugazdászok

Második díjjal jutalmazta a zsűri a Partiumi Falugazdász Hálózat küldöttségének főztjét a hétvégi, vajdasági Zentán tartott XIX. Birkanyíró és Birkapörköltfőző Fesztiválon. A falugazdász-hálózatunk tagjai a Vajdasági Agráregyesületek Szövetségének meghívására vettek részt az április 24-i versenyen, ahol Nagy Miklós, a vajdasági falugazdász-hálózatot működtető gazdaszervezet elnöke és Zsoldos Brigitta, főfalugazdász fogadta és köszöntötte küldöttségünket.

A partiumi falugazdász-csapat üstben, szabad tűzön főzött birkapörköltjét Tar Bálint, szerveztünk Máramaros térségi falugazdásza készítette. A tűzrakásban, a hozzávalók előkészítésében és a késélezésben három falugazdász-társa is szorgosan segédkezett: a zentai rendezvényen résztvevő főzőcsapaton belül Fodor István a szatmári, Sütő Attila a szilágysági, Antal József pedig a bihari falugazdászokat képviselte.

A főzőverseny nemzetközi volt, hiszen a helybeli, vajdasági csapatok mellett a hagyományos, mégis különféle ízvilágot hordozó pásztorételeikkel felvidéki, székelyföldi és horvátországi főzőküldöttségek is megméretkeztek. Az ízlésesen tálalt ételeket a magyarországi és szerbiai szakemberekből – séfekből, szabadtüzi lovagrendi tagokból – álló szigorú zsűri bírálta. A három kiló birkahúsból készített pörköltöt – aminek ízesítéséhez, állagosításához kollegánk többek közt szalonnát, reszelt burgonyát, otthoni forrásvizet és titkos koltói házifűszereket is felhasznált – nagyra értékelte a zsűri, ennek elismeréseként az ünnepélyes eredményhirdetéskor Tarr Bálint a helyezésről tanúskodó ezüstérmet és a Partiumi Falugazdász Hálózat nevére kiállított érdemoklevelet vehette át.

A pásztorételeket készítő csapatok versenyével párhuzamosan a rendezvény másik névadó versengése is zajlott: a térség legügyesebb, legrátermettebb birkanyírói mutatták meg a népes közönség előtt gyapjúlefejtési tudásukat, tapasztalatukat. Előbb a hagyományos, kézi nyírók versenyét követhették az érdeklődők, majd a jóval gyorsabb – emiatt a juhászatokban egyre általánosabbá váló – gépi birkanyírás versenyszáma következett. Érdekesség volt látni, követni a versenyszámokba nevező állattartó gazdák, pásztoremberek szakszerű mozdulatait, nyírási módszereit: egykezes fogási technikáik nyomán a juhok gyakorlatilag mozdulatlanul tűrték, hogy az ollók hangtalan suhogással, egyenletesen és vágási sérülés nélkül távolítsák el a testüket borító vastag gyapjútakarót. Különleges színfoltja volt a megmérettetésnek, hogy a kézi nyírók versenyébe hölgyek is beneveztek, ezzel alaposan rácáfoltak arra a hitre, hogy a komoly fizikai erőpróbát és technikai tudást igénylő juhnyírást csak férfiak végezhetik. A főzők és birkanyírók versenyzési kedvének fokozására – no és nem utolsó sorban a vásártérre nagy számban kilátogató zentai magyar családok szórakoztatására – a színpadon egymást váltották az énekes, táncos, hangszeres produkciók. A szervezők – a Vajdasági Agráregyesületek Szövetsége és a Zentai Gazdakör – külön gondot fordítottak arra, hogy a fesztivál ideje alatt élőzene szóljon. A szórakozása, kikapcsolódás mellett az elcsendesedésre, az imádkozásra is szántak időt: a zentai esperes-plébános búzaszentelő-liturgián kérte a teremtő áldását az idei kalászos-termésre, kenyérnekvalóra. A kínálni, látni, vásárolni és kóstolni valókat a helyi termelők és kézművesek standjain kínált termékek, a gyermekek számára légvár és vidámpark, a gazdálkodók számára pedig a legkorszerűbb traktorok és mezőgépek bemutatója tette teljessé.

A hétfői reggelit követően a vajdasági gazdaszervezet vezetői igazi meglepetés-programmal kedveskedtek a Zentáról hazakészülődő partiumi, székelyföldi, szlovákiai és horvátországi vendégeiknek. Előbb a zentai Réel csokoládémanufaktúrába – mely egyben csokoládémúzeum is – nyerhettünk kóstolóval egybekötött betekintést, majd az 1912-14 között épült zentai városháza impozáns épületegyüttesét nézhettük meg idegenvezető kíséretében. Különleges élményeket kínált a városházához tartozó toronyépület, melynek szintjein – valódi múzeumként – az 1697. szeptember 11-i zentai csata hőseinek állítanak örök emléket. A lépcsőfordulók emeletein kialakított kiállítóterekben interaktív eszközökön, de korabeli fegyvereken, öltözékeken, kordokumentumokon, tárgyi emlékeken keresztül is megismerhetjük a török hódoltság megtörésében kulcsszerepet betöltő csata előzményeit, helyszínét, lezajlását és következményeit. A torony legfelső szintje, mely a több mint száz éves szerkezettel működtetett toronyórának is otthont ad, kilátóként működik, páratlan panorámát tárva a látogatók elé a Tisza-parti városról és környezetéről.