Október 12-én, szombaton került sor a Borókagyökér Hagyományőrző Egyesület által szervezett Hagyományok Napjára és kolbásztöltő versenyére, a Kolbásztérinbábára — idén tizenkettedik alkalommal állította csatasorba a kolbásztöltési tudományukat megmutatni akarókat.
A „kolbásztérinbába” esemény, nem csupán egy kolbásztöltő verseny, hanem az azt övező kultúrális programokról is szól. A Borókagyökér Egyesület Székelyföldről Szatmárnémetibe szakadt személyekből, illetve székely vérmérsékletű szatmáriakból áll. A „térinbábázás” kifejezést gyermekkorunkból ismerjük, jelentése pedig egyfajta ténfergés, lődörgést jelent.
A több mint húsz csapat között voltak, akik visszajáró (sepsiszentgyörgyi) Őrangyalokként természetesen angyalkolbászt, Politikai Disznóságokként koleszterinmentes, de csípős szatmári kolbász, no meg Váraljai Legényes kolbászt készítve álltak a töltők mögé. És voltak, akik először kolbászoltak itt, mint például a Szamosmente (ám egyből két csapattal, a Krassói maffiával és a Galagonyával), a Hegyközcsatárról jött falugazdászok (Simkó Lajos, Simkó Attila, Szilágyi Vincze, Vurst László, Mezei Lajos), no és a Mezőség, méghozzá az egyik, talán legszebb nevű településről - Szépkenyerűszentmárton - érkezettekkel.
Miközben a résztvevők fűszereztek, gyúrtak, szorgalmasan töltöttek a poharakba is, körbe–körbejárták a versenytársak asztalait — természetesen nem csak a csapattagok, de a Bertici Kinga mesterséf, Székely Zsolt pincér-szakoktató és Pallay Gábor szatmári származású magyarországi séf alkotta zsűri, valamint az utánpótlás Hámos diákzsűri is fáradhatatlanul járta körbe az asztalokat és pontozott is fáradhatatlanul.