Diótermesztés: hogyan őrizzük a kert kincsét

Ha diófát szeretnénk ültetni, számolnunk kell azzal, hogy lombhullás után a levélben található juglon nevű hatóanyag gátolja a növények csírázását és a faárnyékoló hatása miatt, korlátozottak a lehetőségek a lomkorona alatti talaj hasznosítására. Mivel akár 150-160 évig is élhet, mindenképp hosszú távon tervezzünk vele. Nagy tápanyag és víz igénye van, ezért aszályos időszakban érdemes öntözni. A magas mésztartalmú talajokat nem szereti, de alapvetően jól alkalmazkodik a különböző talajviszonyokhoz, a fagyzugos területeket azonban érdemes elkerülni.

Hazánkban megfelelőek a diófa számára a klimatikus tényezők, a teleinket jól viseli, de tavasszal a kései fagyok károsíthatják a barkákat, ami negatív hatással lehet a termésmennyiségre. Metszését a többi gyümölcsfával ellentétben tilos tavasszal végezni, mert ilyenkor a nagy gyökérnyomás miatt túl sok nedvességet veszít a fa, a sebek nehezen száradnak be, és ez rothadást indít. Ezért a metszését augusztus vége felé végezzük el.

Növényvédelmi technológiák a diótermesztés során

Mivel a diót általában szórványban tartjuk, úgynevezett házi kerti viszonyok között, ezért a növényvédelmi problémákat szinte teljesen meg tudjuk oldani bio termesztésben is használható növényvédő szerekkel és agrotechnikai módszerekkel. Május végétől érdemes fokozottan figyelni a növényvédelemre és ezt folytatni a csonthéj kialakulásáig, ezután már ellenállóbb a dió.

A diónak két leggyakoribb betegségét emelhetjük ki. A Xanthomonászos betegségét egy baktérium okozza, melynek tüneteit megtalálhatjuk a levélen, levélnyélen, hajtáson, a hím virágokon és a gyümölcsön is. Feketésbarna, szögletes foltok alakulnak ki, amelyek a levélből gyakran kitöredeznek. A termésen besüppedő barnás foltok, később rothadni kezdenek, majd a dióbél elkorhad. A Xanthomonas jelenlétét baktérium nyálkafolyás jelzi.

A másik leggyakoribb a gnomóniás betegség. A gomba a dió hajtásain, levelén és gyümölcsén okoz barna besüppedő kör alakú foltokat, amelyet sárga folt határol a levél fonákján.

A levél színén később jelentkezik a betegség tünete, a barna szegélyű, középen kivilágosodó folt. a foltok később összefolyhatnak, így a levél elsárgul, barnul, majd a levél korai lehullását eredményezi. A két betegség ellen leginkább ősszel lombhullás után tudunk védekezni növényvédő szerrel.

A következő évi fertőzési forrásunk lehet a lehullott levél és dióburok, amelynek összegyűjtésével, elégetésével, talajba forgatásával tehetjük a legtöbbet. Rügypattanás előtt érdemes a fákat rézhatóanyagú szerekkel lemosásszerűen lepermetezni.

A dió kártevői közül a legveszélyesebb az almamoly. A kártevő második nemzedéke támadja meg a diót, a lárva a dió köldökrészén befurakodik a termésbe. A magbelet fogyasztja el, majd a héjon belül szövedékes ürüléket és rágcsálékot hagy maga után. A lárva szövedékgubóban telel a fatörzs repedései között, ezért rovarölő szerrel tanácsos elvégezni a permetezést, ilyen például a Karate Zeon, Mospilan, stb.. A dión két gubacsatka is károsít. A nemezes gubacsatka a fonákon fehér, nemezes foltokat képez, amely a színen erősen kidomborodik, de zöld marad. A szemölcsös gubacsatka a levél színén szemölcsszerű, piros színű kidomborodásokat alakít ki, ezek a terméshéjon is megjelenhetnek. Védekezés általában nem indokolt ellenük.

Egyre nagyobb jelentősége van a nyugati dióburok-fúrólégynek, a nálunk nem őshonos fajnak egy nemzedéke van. Július elejétől szeptemberig folyamatosan rakja a petéit. Elhúzódó rajzását nyomon követhetjük sárga ragacsos lappal, amelyet a lombkorona felső harmadára kell helyezni. A zöld burkon az apró szúrásnyomok jelzik a tojásrakást. A lárvák augusztus elején kelnek ki. A termés barnul, elfeketedik, majd idő előtt lehull, így étkezésre teljesen alkalmatlanná válik. Védekezni lehet talajtakarással, mert az így lehullott termésből a lárvák nem tudnak bebábozódni a talajban, emellett a károsított termést érdemes összegyűjteni, majd megsemmisíteni. Vegyi úton pedig szintén a már előrébb említett rovarölő szerekkel lehet elvégezni. A nyugati dióburok-fúrólégyről itt írtunk részletesen.

A dió fogyasztásának egészségügyi előnyei

Az őszi hónapokban kezdődő diószezon nemcsak ízletes, de egészséges, tápanyagokban gazdag termést tartogat. A dió az egészséges életmód hasznos kiegészítőjének számít, fogyasztásával jelentős mennyiségű antioxidánst vihetünk be a szervezetünkbe. Érdemes napi szinten beiktatni a diót az étrendünkbe, ezzel számos krónikus megbetegedés is kiküszöbölhető.

• kiváló fehérjeforrás, vitaminokban és ásványi anyagokban is gazdag, így B1-, B2-, B6-, C-, és E- vitamint is tartalmaz, sőt, kalcium, kálium, magnézium, vas, réz, cink és mangán is bőségesen megtalálhatóak benne.
• csökkenti a szívbetegségek kockázatát, a magas vérnyomás ellenszere, de a magas koleszterin szint is csökkenthető.
• kiváló hatással van az agyi erekre, segíti a memória működését és valóban a megjelenési formája is az agyra hasonlít.
• általános immunerősítő, magas energiatartalmú így a szervezet könnyebben ellen áll a megbetegedéseknek.
• a köhögés hatékony ellenszere a mézes dióbél.
• stressz oldó hatással is rendelkezik.
• rendszeres fogyasztása rendbe tartja a beleket.
• magas kalcium tartalma erősíti a fogakat és a csontokat.
• a dióbél serkenti a máj működését.
• fogyasztása által jót tesz a termékenységnek és a hormonháztartás működését is segíti.

Nagy László agrármérnök, falugazdász