Dióhéjban a nyugati dióburok-fúrólégyről

De előbb egy kis eredettörténet: a rovarok osztályának a kétszárnyúak rendjébe, ezen belül a fúrólégyfélék családjába tartozó karantén károsító, amely alapjaiban fogja megváltoztatni a dió növényvédelmét, számos társához hasonlóan Amerikából került be a kontinensünkre.

Először 1926-ban azonosították Kaliforniában. Magyarországon 2011-ben észlelték először, azóta pedig a Dunántúlon nagy károkat okozott, néhol szinte az egész diótermést tönkretéve. Magyarországi szakmai konferencián ismertették az ottani kollégák, hogy már Szolnokon is azonosították a dióburok-fúrólegyet, amelyik évente 70 km-t is képes terjedni, ezért fontosnak tartom a helyi gazdák tájékoztatását.

Eddig a dióra úgy tekintettünk, mint ami különösebb gondozást, ápolást nem igényel, bár eddig is tudtuk, hogy az almamoly második nemzedéke károsíthatja. Az is ismert, hogy a diófákat gyakran megbetegíti egy baktérium (Xanthomonas campestris cv. junglandis) amely főleg meleg, párás időben lép fel, megbarnítva a dióburkot és megfeketítve a dióbelet. Hasonló barna és fekete foltokat okoz a dió gnomoniás betegsége is (Gnomonia leptostyla), amelyet viszont egy gomba okoz, minek következtében korai lombhullással és az átlagnál kevesebb terméssel számolhatunk.

Egyre gyakrabban találkozunk a nemezes gubacsatka jelenlétével is a dió levelén, bár ez inkább csak esztétikai gondokat okoz, nem károsítja a termést, akárcsak a sárga diólevél tetű. Ezzel szemben a dióburok- fúrólégy a dió zöld burkát károsítja, mivel a legyek lárvái a zöld burokban élnek, azzal táplálkozva, aminek következtében a héj megbarnúl és megrothadva rászárad a dióra. Ahol a nyüvek befúrják magukat a termésbe, ott utat nyitnak a baktériumos és gombás betegségeknek, ezért a dióbél összezsugorodik, megbarnul vagy penészessé válik.

Az idevágó szakirodalom szerint a fúrólegyeknek évente egy nemzedéke fejlődik, rajzása július közepétől egészen október közepéig tart.

Az imágók (kifejlett rovarok) zömmel július elejétől augusztus végéig repülnek, először a hímek rajzanak ki nagy egyedszámban, majd a nőstények követik őket. Hosszú életűek, akár 25-40 napig is élhetnek.

A nőstények a megtermékenyítést követően a tojásaikat a dió zöld burkába süllyesztik. A tojásrakás száraz, meleg időjárás esetén július közepétől szeptember közepéig tart, amikor egy nőstény 100 petét is lerakhat. A tojásokból 5-7 nap alatt kelnek ki a nyüvek. Egy dióburokban egyidejűleg több nyű is növekedhet, az időjárástól függően 3-5 hét alatt fejlődnek ki a lárvák, amelyek kirágják magukat a dió burkából, leesnek a földre, ahol sekélyen beássák magukat a talajba és bebábozódnak. A tojásrakás helyén nem túl feltűnő elszíneződés, illetve bemélyedés figyelhető meg. A nyüvek zömmel a zöld burkot fogyasztják, de erősebb fertőzés esetén a dió belsejébe is behatolhatnak. A lárvák növekedésével egyre nagyobb, puha állagú, szabálytalan kiterjedésű, fekete foltok jelennek meg a dió burkán. A diófákon rászáradt héjú, fonnyadt külsejű gyümölcsök maradnak, de nagy részük le is hull.

Ha a támadás az érés korai szakaszában történik, a dió kisebb méretü lesz, a csonthéjon foltok maradnak, amely minőségi romláshoz vezet.

Ismerve a kártevő életciklusát, a terjedése megfelelő módszerekkel korlátozható, ha időben felkészülünk a védekezésre. A teljes védekezés sajnos csak a nagyüzemű diótermesztésben oldható meg, de nálunk a diófák zöme kiskertekben található, ahol nem lehet minden kiskert tulajdonosát kötelezni a permetezésre, így a rovarok gyors terjedésére és elszaporodására számíthatunk. Permetezéskor nagy gondot okoz a szórványban lévő diófák mérete is, mivel nem minden gazda rendelkezik a permetezéshez szükséges megfelelő eszközzel.

Bár eddig még nem azonosították a dióburok-fúrólégy jelenlétét Szatmár megyében, úgy vélem itt van a kertek alatt és érdemes tudomásul venni azt, hogy csak idő kérdése az azonosítása, ezért jó ha időben felkészülünk az ellene való védekezésre, mivel a dió egy nélkülözhetetlen élelmiszer mindannyiunknak.

Ahhoz, hogy sikeresen felvehessük a küzdelmet a dióburok léggyel, a tojásrakás idején – július elejétől szeptember közepéig – szükségünk lesz a dió növényvédelmét kiegészíteni rovarölő permetszerekkel.

Erre a célra, az engedélyezett permetszerek közül, használhatunk piretroid készítményeket, mint a DECIS vagy a KARATE ZEON, amelyek jó hatású, de rövid időtartamú kontakt szerek vagy a neonikotinoidok csoportjába tartozó, felszívódó hatású MOSPILAN 20 SG, vagy CALYPSO 480 SG –t az előírt dózisban.

A rovarok terjedésének és szaporodásának a megakadályozásához fontos, hogy a lárvák ne kerülhessenek a talajba és ne tudjanak kitelelni. Ez megakadályozható a talaj fólitakarásával, valamint a lehullott zöld burokban levő terméskezdemények elégetésével.

Tavasszal a fák alatti talaj felásása és fertőtlenítése, a kereskedelemben kapható talajfertőtlenítő szerekkel is hatásos lehet.

A védekezés első lépéseként érdemes a fa déli oldalára PALz (zöldessárga) színcsapdákat kihelyezni, a fa méretétől függő darabszámban, július elejétől szeptember végéig.

Fodor István, falugazdász