Az érmellék utolsó kádára

Beköszöntött az ősz, megérett a szőlő, a gazdák pedig már jó idejében előkészítették a hordókat és a kádakat. Akik már készítettek bort, azt vallják, hogy a jó bor előállításának alapfeltétele a jó minőségű érett, egészséges szőlő, az egyenletes hőmérsékletett biztosító pince, valamint a fertőzésmentes tiszta hordók. Ebben a cikkemben a bor tárolásának egyik legréggibb eszközéről a fahordóról fogok megosztani néhány hasznos információt.

A boroshordókat több száz éves, göcsmentes tölgyfából készítik, de azokon a vidékeken, ahol ennek híján vannak felhasználják még az akácot és az eperfát is. A fahordók tárolása, minőségének megőrzése, akár borral megtöltött állapotban, akár üresen nagy és állandó odafigyelést igényel. Ha egy hordóban egyszer megecetesedik, vagy „megkotlósodik” a bor abban többet jó bort nem lehet előállítani.

De térjünk vissza a hordók készítéséhez – Érköbölkúton él és dolgozik az Érmellék utolsó kádára. Erdei Sándor már gyerekkorában megismerkedett ezzel a szakmával, mivel édesapja kádársegédként dolgozott a szomszéd portán működő, a vidék leghíresebb kádáránál, Botos Gyuri bácsinál. Inaséveit egy másik híres pintérnél az öreg Bucsásnál töltötte Mezőtelegden, ahol kitanulta a mesterség csínját-bínját, majd hazatért szülőfalujába és immár 30 éve itt készíti a borászathoz elengedhetetlen eszközöket.

Műhelyében megrendelésre készít kádakat, lihukat, kármentőket és minden ami fából van és nélkülözhetetlen a jó bor készítéséhez. Elmondása szerint az utóbbi időben egyre kevesebb megrendelése van, mivel a fém- és a műanyagedények kezdik kiszorítani a faedényeket, valamint egyre több háztáji pincészetet számolnak fel.

Meglátásom szerint azonban a közeljövőben felértekelődnek ezek a szakmák, a vidéki ember ugyanis egyre tudatosabban gazdálkodik és őrzi a helyi, regionális értékeket.

Gődér Imre, falugazdász