Szőlőt metszeni, akár a profik

A népi kalendárium úgy tartja: ha fénylik Vince, megtelik a pince: Ha megcsordul Vince, tele lesz a pince. Elmondhatom, hogy a januári metszésbemutató napján napsütésből nem volt hiány! Hegedűs Attila vallja, a szőlő művelését csak szívvel-lélekkel lehet és szabad csinálni, így hát a metszés elhanyagolása a szőlő esetében minőség romláshoz vezet. A terméshozam elsősorban a tőkénk erőnléti állapotától függ, a benne rejlő erőt megfelelő metszéssel tudjuk növelni és elérni. Ezt a terméshozamot a tőkén meghagyott termőrügyek számával szabályozhatjuk. Általában egy termőrügyön 1-2 szőlőfürttel számolhatunk, de vannak olyan esetek, amikor a termőrügy nem hajt ki, vagy esetlek terméketlen.

A metszés idejét a lombhullás és a rügyfakadás időszaka között tervezzük, fagymentes napokon célszerű elvégezni. A tavasszal végzett metszéssel felmérhetjük a téli fagykárokat, és ennek tükrében tudunk tervezni. Mielőtt vágnánk, vizsgáljuk meg a rügyeket és az épen maradt, a sornak megfelelő tájolású rügyeket szem előtt tartva metszünk. Fontos, hogy a metszést be kell fejezni, mielőtt a rügyek duzzadni kezdenek, hiszen ekkor már könnyen megsérülhetnek.

A művelésmóddal a tőkeformát alakítjuk ki, míg a metszésmóddal a tőketörzsön nőtt egyéves vesszők rendszeres metszését végezzük el. A fiatal tőkék esetében eleinte kevesebb termőrügyet hagyunk, így erősítve a tőkénket. Tartsuk szem előtt, hogy ha hosszabbra metszünk, növeljük a terméshozamot, viszont kisebb lesz a növekedési erő és csökken a hajtás és vesszőhozam. Rövidebbre metszéssel csökken a rügyek száma, de nagyobb növekedési erőt érhetünk el, így hosszabb, vastagabb hajtásokat és vesszőket nyerünk.

A metszésmód megválasztása elsősorban a szőlő fajtájától, állapotától és növekedési erejétől függ. A szőlőn található rügyek az éves vesszőkön és az idősebb részeken találhatóak. Az alapi rügyek az előző évi vesszőrész és az idősebb fásrész közötti csatlakozásnál találhatóak, ezek között a legfejlettebb rügy a sárrügy. A sárrügy felett vannak a világos rügyek, ezek mindig a szárcsomókon helyezkednek el. Az idős fás részeken találhatóak az alvórügyek. Metszésnél a világos rüggyel és a sárrüggyel foglalkozzunk, ezek fognak kihajtani. A visszavágott egyéves vesszőt 1-5 rügy között csapnak, 6-8 rügy között félszálvesszőnek, és az ennél hosszabbat szálvesszőnek nevezzük. A csapok között megkülönböztetünk termőcsapot, ugarcsapot és biztosító csapot. Utóbbi feladata a sérült, felkopaszodott tőkerészek leváltásához szükséges hajtások, vesszők nevelése. Az ugarcsap általában a jövő évi termőrész kinevelésére szolgál.

Legismertebb metszésmódok: kopaszmetszés, rövid csapos, hosszú csapos, vegyes csapos, szálvesszős, illetve a Guyot-típusú metszés. Hegedűs Attila szőlőültetvényében – abban a parcellában, ahová a metszésbemutató keretében kilátogattunk – a Guyot típusú művelést alkalmazza. Arasznyi törzs tetején váltómetszést folytat, ahol a meghagyott szálvesszőt egy 50 cm magas huzalhoz rögzíti.

Minden metszés előtt mérjük fel a szőlőtőke állapotát. Ha egy tőkén azt látjuk, hogy az átlagnál fejlettebb, vastagabb vesszők vannak, és sok alvórüggyel rendelkeznek, azon több termőrügyet hagyhatunk és hosszabbra metszhetjük, hiszen előző évben kisebb terhelést kapott. Az átlagnál kisebb vesszőhozam esetén kevesebb rügyre, vagyis rövidebbre metszünk. A gyenge állapotú, vékony vesszőből ne hagyjunk csapokat, legfeljebb egy rügyre metsszünk.

Amikor a szőlő hajtásai a vegetációban elérik a 15-20 cm-es hosszúságot, a szükségtelennek tűnő hajtásokat eltávolítjuk. A hajtásválogatás célja, hogy azokat a hajtásokat távolítsuk el, amire nincs szükségünk, mivel azok nem hoznak termést, vagy egymáshoz túl közel fakadtak, vagy a tőke más részén nőtt. Ezáltal szellősebb lombozatot alakítunk ki és megkönnyítjük a következő évi metszést. A hajtásválogatás elhagyásával zsúfolt lombozatot kapunk, amely csökkenti a betegségekkel szembeni védekezés hatékonyságát, emellett növeli a fürtök rothadásának veszélyét.

A hajtások hosszanti növekedésének megakadályozására csonkázást, tetejezést, úgymond kacsozást végzünk, amellyel a tőke valamennyi hajtását visszavágjuk. Ezzel a művelettel a termés és a vesszők jobb beérését kívánjuk elérni, hiszen jobb fényviszonyokat teremtünk, szabályozzuk a tőke termőegyensúlyát és elősegítjük a tartalékok képzését a szőlő számára.

Nagy László
agrármérnök
érmelléki falugazdász