Kövessi Ferenc – Érolaszi nagy szülöttje

Kövessi Ferenc (Érolaszi, 1875. március 18. – Budapest, 1945. január 13.) növényfiziológus és biológus, a szőlőtermesztési és borgazdasági feladatok megoldására létrehozott első tudományos intézmény, a Magyar Királyi Központi Szőlészeti Kísérleti Állomás és Ampelológiai Intézet neves munkatársa volt. Csaknem három évtizeden keresztül volt Selmecbányán, majd pedig Sopronban az egyetem növénytan professzora és tanszékvezetője, majd pedig egyetemi dékán Budapesten.

Kövessi előtanulmányait a debreceni főreáliskolában végezte, majd 1894-ben megszerezte az okleveles gazda címet a debreceni Gazdasági Akadémián. Ezután 1895-ben elvégezte a budapesti felsőbb szőlő- és borgazdasági tanfolyamot, aztán állami szolgálatot vállalt. 1895-1897 között a Fölművelésügyi Minisztérium Szőlészeti és Borászati Ügyosztályán dolgozott, 1897-ben pedig a Magyar Királyi Központi Szőlészeti Kísérleti Állomás és Ampelológiai Intézet felügyelője lett. Ez az egyik budai szőlőhegyen megépült kutatói bázis Európa egyik legkorszerűbb tudományos intézete volt, amelynek tevékenységét a szőlő- és bortermelő közösség számos díjjal ismert el.  Kutatták a szőlő biológiai tulajdonságait, nemesítését, betegségeit, kártevőit, növényvédelmét, továbbá a bor kémiáját, mikrobiológiáját és technológiáját. Eredményeikkel nemzetközi hírnévre tettek szert. 1896-ban a millenniumi kiállítás szőlészeti részlegét is ő rendezte. Az 1896 és 1897 között a budapesti Pázmány Péter  Tudományegyetem hallgatója is volt. 

Minisztériumi megbízatással 1897-től kezdve csaknem 5 éven át külföldön folytatta tanulmányait. Másfél évet töltött a montpellier-i Écol del Nationale d’Agricultur-ön és helyi egyetemen tanult és dolgozott, majd pedig Párizsban az Institut Nationale d’Agronomique és a Sorbonne Egyetem Természettudományi Karának előadásait hallgatta. Ezeknek a felsőoktatási intézményeknek, valamint a párizsi Pasteur Intézet laboratóriumaiban is dolgozott. Az 1900. évi világkiállításon a magyar szőlészeti és borászati kiállítás rendezésével bízták meg. 1901 január 17-én kitüntetéssel doktorált a Sorbonne Egyetemen, botanika-zoológia-geológia témakörökből elnyerte a Doctor ès sciences de l’Université de Paris fokozatot. Külföldi tanulmányútja és utazásai során meglátogatta Közép-Európa és Anglia minden nevezetesebb egyetemének és főiskolájának laboratóriumait, növénykísérleti állomásait, ekkor jegyezte el magát a növényélettan tudományával. Többször járt Európa fontosabb kutatóhelyein, így többek között Németország, Franciaország, Anglia, Olaszország, Svájc, Belgium és Hollandia kutatóintézeteiben is megfordult.

1895 és 1904 között aktívan dolgozott a filoxéravész által elpusztított szőlők rekonstrukciójában, mely téren sok tanulmánya, hazai és külföldi tapasztalatairól írt közleménye látott napvilágot.

1904-től a selmecbányai Bányászti és Erdészeti Főiskola növénytani tanszékének tanára lett. Szorgalma és kiváló szervezőkészsége nyomán vált a tanszék jól felszerelt kutatóhellyé, az iskola körül botanikus kertet alakított ki, gyűjteményeket hozott létre, műszereket fejlesztett ki. Hallgatói számára több tankönyvet is írt: Vezérfonal az erdészeti főiskolán  a növény-anatómiai  gyakorlatok végzéséhez (1907), A fák anatómiája és fiziológiája (1908), Növénytan II. rész (1910), Növénykórtan. Pathológia.

Kövessi jelentős hírnévre tett szert a tanszék mellett szervezett kutatóintézet létrehozásával, majd ennek az 1919-ben Sopronba történő áttelepítésével. Az ő vezetésével jött létre a főiskola növényélettan- és kórtani tanszéke. 1934-től a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mezőgazdasági Karának tanára és tanszékvezetője lett. 1939-ben a Mezőgazdasági és Állatorvosi Kar dékánja majd később dékánhelyettese lett. Számos tanulmánya jelent meg különböző szaklapokban, mint például az Erdészeti Lapokban, az Agrártudományi Szemlében és külföldi kiadványokban.

Kövessi pályája kezdetén főleg szőlészeti kérdésekkel, biológiai kutatásokkal, majd később növényfiziológiával és mikrobiológiával foglalkozott. Az életjelenségek lefolyásának matematikai összefüggéseit kutatta, a biofizika alaptörvényeinek meghatározására törekedett. Ennek során az egysejtűek és a zöld növények életjelenségeinek leírására elméletileg levezetett és kísérletileg igazolt matematikai formulákat állapított meg. A magyarországi biofizikai kutatások egyik megalapozója és jeles művelője volt. Az erdészeti felsőoktatás történetében az ő munkásságának kezdetével beszélhetünk nemzetközi szinten is elismert botanikai kutatómunkáról.

Kövessi Ferenc életének két fontos eleme volt: a harmonikus családi élete és a laboratóriumi kutatómunka. A szülői házból magával hozta a föld szeretetét és a mezőgazdaság iránti érdeklődését. Munkálataiban, megfigyeléseiben a szinte már túlzásba vitt pontosság jellemezte.  Magasan szárnyaló lelkülete nagy felelősségérzettel, kötelességtudással és szerénységgel párosult. Hazájához és vallásához való hűségét számos esetben áldozatokkal is bizonyította.

Antal József falugazdász

Felhasznált irodalom:

Bartha Dénes, Erdésznagyjaink Arcképcsarnoka - Kövessi Ferenc, Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Sopron, 2009.
Sóki Béla, Érmellék 100 híressége, Scola Nostra Egyesület, Székelyhíd, 2009.