Fotó: wikipedia.com
A szőlő feketerothadásos megbetegedését okozó aszkospórás Guignardia bidwellii Viala et Ravaz patogén gomba Észak-Amerikában őshonos, a Sziklás hegység környékéről származik, ahonnét a fertőzött szőlőanyaggal terjedt szét világszerte. Legelső említése 1804-ből való, amikor Kentucky állam egyik szőlőhegyén feljegyezték a feketerothadás felbukkanását. Magát a kórokozót 1853-ban azonosították, miután az 1848-as ohiói súlyos kártételét követően komolyabban kezdtek foglalkozni a betegséggel. Az 1870-es évekre több államban okozott állandó problémát a feketerothadás.
Európába importált szőlő szaporítóanyag szállítmányokkal került át 1885-ben. Elsőként Franciaország csapadékosabb, meleg délnyugati szőlőterületein fedezték fel a feketerothadás jelenlétét, nem sokkal a lisztharmat és peronoszpóra felbukkanását és térhódítását követően. Magyarországra 1892-ig csak a híre jutott el az új gombás betegségnek, tekintve azonban, hogy az Egyesült Államokban milyen pusztításokat végzett a gomba, zárlatot rendelt el a kormány a francia szőlővesszők behozatalára.
Több, mint 100 évvel a kórokozó érkezése után, 2000-től egyre több országból számoltak be a feketerothadás felbukkanásáról és járványszerű pusztításáról. Gócpontja Franciaország volt, ahonnan Svájc, Németország, majd később a délibb fekvésű országok felé terjedt, mint Románia Magyarország, Bulgária, Ausztria, Olaszország és Spanyolország szőlőterületei.
Fotó: wikipedia.com
A szőlő feketerothadása rendkívül agresszív – a fertőzéshez 20°C feletti hőmérséklet és nedves, párás körülmények az ideálisak – akár 6 óra is elég ahhoz, hogy az egész ültetvény megfertőződjön, pár nap alatt pedig akár a teljes termés megsemmisülhet.
A betegség a szőlő minden zöld részét támadja, a levelet és a hajtást is, de a legsúlyosabb mértékben a fürtöt és a bogyókat károsíthatja. Előbb a szőlő levelén figyelhetjük meg a perzseléshez hasonló barnuló, szórtan elhelyezkedő, szabálytalan alakú, különálló foltokat. A fertőzés után 12-14 nappal a foltokban fekete, gömb alakú termőtestek alakulnak ki, köralakba rendeződve, közvetlenül a levél bőrszövete alatt. A termőtestek rövid idő alatt megfertőzik az egész növényt – a legjelentősebb kárt a fürtök és a bogyók megbetegedése okozza. A fertőzött bogyók kezdetben világosbarna színűek, majd színük később sötétbarnára változik.
A feketerothadás elleni védekezés esetében nagyon fontos a megelőzés, amennyiben azt látjuk, hogy kedvezőek-e a feltételek a fertőzés kialakulásához, ne késlekedjünk az úgynevezett zöldmunka elvégzésével. Távolítsuk el a levelek egy részét, vékony lombfalat alakítva ki ezáltal, ami gyorsan szárad, így kevesebb lesz az esélye a fertőzés kialakulásának.
Ha a feketerothadás ellen nem védekezünk megfelelően, a termés akár 80 százalékát is elveszíthetjük.
Ha már megjelent a szőlőn a gomba, minél hamarabb távolítsuk el a fertőzött növényi részeket, megszüntetve ezzel a fertőzési forrást és megelőzve a fürtök megfertőződését. Akárcsak a perenoszpóra esetében, az őszi metszés során távolítsuk el a tőkén maradt mumifikálódott fürtöket, majd égessük el, a lehullott nymaradványokat pedig forgassuk a talajba. Így jelentősen lecsökkenthetjük a fertőzőanyag mennyiségét.
Az Agrofórum cikke szerint kémiai védekezés szempontjából a legjobb hatékonyságot a miklobutanil (Talentum 20 EW Systhane 20 EW, Rally Q SC), a tebukonazol ((Falcon 460 EC, Folicur Solo, Flint max, Mystic 250 EC, Riza 250 EW) és a difenokonazol és a ciflufenamid hatúanyagú szerek, mint a Dynali mutatták. Illetve a ditiokarbamátok (Polyram DF, Dithane DG Neo-Tec, Dithane M45, Indofil M-45), a piraklosztrobin (Cabrio Top) és a boszkalid hatóanyagú szerek (Cantus, Collis SC) használata szintén jó eredményekkel szolgált a betegség elleni védekezés során.
A feketerothadás elleni növényvédő szeres kezeléseket a teljes virágzástól az azt követő 6-7 hétig szükséges elvégezni, de ez elhúzódhat akár a virágzástól számolt 10. hétig is.
A fekete rothadásról itt olvashat részeletes, tudományos értekezést.
Gődér Imre falugazdász