A ribizli dugványozása

A ribiszke vagy az érmelléken ismertebb nevén ribizli, közkedvelt bogyós gyümölcs. A ribizli (Ribes) nemzetségbe körülbelül száz növényfajt sorolhatunk. Ide tartozik a kertekből jól ismert vörös ribiszke (Ribesrubrum), a sárga ribiszke, a fekete ribiszke (Ribesnigrum), az egres (Ribesuva-crispa), valamint számos dísznövény is.

Érdemes ribizlit tartani a kertben

A ribizli magas biológiai értékkel rendelkező gyümölcs, magas a vitamin és ásványisó tartalma, amely rendkívül kedvező hatással van az emberi szervezet fiziológiai folyamataira. A ribiszke A-, C-, B1-, B2- és E-vitaminok mellett sok karotint, kálciumot tartalmaz, a feketeribizli pedig közismert magas vastartalmáról. A feketeribizliből készült szörp fogyasztását az orvosok gyakran ajánlják a vérszegénység kezelésére. A ribizliből készíthető még finom bor és lekvár is.
A ribizli két féle módon szaporítható: dugványozással és bújtással. Gyakorlatilag ez úgy történik, hogy az anyanövényről egy fás részt, gyökeret, ágat vagy hajtást valamilyen módon meggyökereztetünk és ily módon önálló növényt kapunk. Ha a szaporító részt még gyökereztetés előtt választjuk el az anyanövényről, akkor dugványozunk, ha pedig a gyökereztetés után választjuk le, akkor bujtással szaporítunk.

A ribizli dugványozása

A ribizli dugványozása február végétől március közepéig a legideálisabb. A dugványozást ősszel is alkalmazhatjuk, azonban akkor a dugvány föld feletti részét el kell fedni. A ribizli dugványozásához szükségünk van 1-2 éves fás részre, amelyet metszőolló segítségével levágunk a ribizlibokorról. Törekedjünk arra, hogy a dugványozáshoz olyan ágat, vesszőt válasszunk, amely egészséges, egyenes és 6-8 rügyet tartalmazzon. A ribizlibokorról levágjuk az ágat az alsó rügy alatt vagy a kiszemelt ágat egy idősebb fás résszel együtt. A dugványozás előtt érdemes előkészíteni a talajt, mélyen felásni vagy felszántani, megforgatni és gondosan elmunkálni. A dugványozáshoz szükségünk van a palántázáshoz is használatos lyukasztóra, vagy egy egyenes, hegyes, csőszerő vasra, rángára. A lyukasztó segítségével az előkészített talajba tág lyukat készítünk, olyan mélyen, hogy a dugványunkat, ha bele állítjuk, akkor a felső két rügye a talaj fölött maradjon. A hatékonyabb gyökereztetés érdekében a dugvány mellé a lyukba szórhatunk finom homokot, melynek előnye, hogy így a dugvány körüli rész levegősebb marad és “meleg” a dugvány számára. Ha a dugványozásunk sikeres volt, akkor a ribizli föld feletti rügyei kihajtanak és fejlődni fognak. Tehát ha van egy tő ribizlink, vagy esetleg kapunk néhány ágat, akkor arról bátran szaporíthatunk dugványozással.

Felhasznált szakirodalom: Jeszenszkiy Árpád: Oltás, szemzés, dugványozás, Budapest, 1968.

Antal József
erdészmérnök, falugazdász