A lovak szabadtartásáról: melyek az optimális lótartás szempontjai?

Én is személy szerint sokáig kizárólag az istállós tartásra, illetve, ha volt rá lehetőség legelőre való kiengedésre korlátoztam a lovaim tartását. Pár évvel ezelőtt viszont változtattam, és áttértem az úgynevezett félrideg tartásra.  Ez annyit jelent, hogy télen istállóban, nyáron pedig kint tartom a lovakat. Természetesen a változások mindig munka és anyagi befektetéssel járnak. Az én esetemben ez a kinti önitatók, etetők és villanypásztor felszerelését jelentette. Viszont a munka meghozza a gyümölcsét. A lovak sokkal egészségesebbek, kiegyensúlyozottabbak lettek.

Az alábbiakban ismertetni fogom a rideg és az istállós tartás előnyeit, hátrányait is.  Persze mindenkinek szíve joga kiválasztani a módszereit, én azért arra szeretném sarkallni a gazdákat, hogy vegyenek figyelembe más szempontokat is, és talán legfőbbképpen a lovak szempontját.

Biztosan láttunk már - télvíz idején is - szabad ég alatt tartott lovakat. Természetükből adódóan vajon melyik a legideálisabb a lovak szempontjából? A meleg box kényelme vagy a legelő vadonja?

Ha például egy lovardába megyünk meglephet bennünket, hogy a lovakat különbözőképpen tartják egyes helyeken. Míg néhol fűtött istállókban, más helyeken a legelőn tartják őket, az időjárás viszontagságainak kitéve. De mit is kell értenünk az alatt, ha istállós vagy ridegtartásról beszélünk? A fogalmak alapvető különbségeinek tisztázásával szeretném eligazítani a témában még egyáltalán nem jártas lovasokat.

 Sokaknak összeszorul a szíve a legelőn ácsorgó, hóval borított lovak látványától, ám az elsődleges, amit ilyenkor szem előtt kell tartanunk, hogy ne hasonlítsuk őket az emberekhez, hiszen míg mi a civilizált közegben érezzük jól magunkat, a lovak az idők kezdete óta a természethez közeli élőlények, akik az idők hajnala óta így fejlődtek ki, a szabad ég alatt.

 A lónak maga a testfelülete és tömege is arányaiban más mint az emberé, ebből kifolyólag másképpen reagál az időjárás viszontagságaira is. A lovak hőmérséklet igénye alacsonyabb mint az emberé.

 Ridegtartás

 Ridegtartásról akkor beszélünk, ha a ló a nap 24 óráját a szabadban tölti. Az esős, szeles időben általában egy három oldalról zárt beálló védi meg őket az időjárás viszontagságaitól. Érdekesség, hogy ezt legtöbb esetben nem is használják, inkább választanak – amennyiben van – a legelőjükön egy szélálló bokros facsoportot,  mely’ megszűri a szelet.

 Téli szőrük vízálló, ezért még három napos, áztató eső után is a szőr bőrhöz közeli részeit szárazan találjuk. Nagyon fontos, hogy ez csak addig van így, míg nem vakarjuk ki belőle a zsíros, poros védőréteget. Természetesen a lovak alapvető tisztán tartása fontos, de a ridegtartásban élő lovaknál hasznos a mértéktartás  a csutakolás során.  Ez a tartási mód természetesebb, egészségesebb a ló számára, saját mozgásigényét könnyebb kielégítenie, mint boxba zárt társának, ezért a kólika megelőzésében is nagy szerepet játszik. Ez hasonlít a leginkább azokra a körülményekre és közegre, melyben a ló az évmilliók során kifejlődött és túlélt.

 Istállózott lótartás

 Sok helyen találkozhatunk a lovak boxos, istállós tartásával is. Ennek a tartásmódnak előnye, hogy a ló tiszta marad, nem fekszik le a sárba, nem lesz poros a füle hegyéig, le tudjuk nyírni, hogy hamar száradjon és kevésbé izzadjon, valamint nem rúgják, harapják össze a többiek a legelőn. Sportolásra használt versenylovaknál ezek természetesen nagyon fontos szempontok, hiszen naponta többször is mozgatják őket, edzenek velük, így a praktikusság kerül ilyenkor előtérbe. A sikeres sportlovak értéke egy-egy nagyon drága luxusautó árát is meghaladhatja, érthető módon próbálják óvni őket az esetleges sérülésektől, betegségektől is.

 Fontos azonban azt is szem előtt tartani – főleg ha hobbi vagy iskolalovakat tartanak boxos körülmények között -, hogy a ló természetéből adódóan társas lény, szüksége van a fajtársaival fenntartott intenzív kapcsolatra. Ennek hiányában, illetve a monoton ingerszegény környezetben kialakulhatnak olyan kényszercselekvések, rossz szokások, melyek ártanak a ló egészségének.

Természetesen a boxos tartás esetén is időről időre kiviszik őket karámba, ahol gyakorolhatják a társas viselkedés alapszabályait, ám alapvetően jobban oda kell figyelni a napi mozgatásra és ingergazdagság fenntartására, ha istállóban állnak a lovak.

 Téli itatás

Amíg a  ló patájával képes betörni az itatóedényben elé tett vizet, addig nem kell különösebben aggódnunk, hiszen a szája és az érzékeny torokrész kellő távolságra van egymástól, így amíg a hideg víz eljut odáig, iható hőmérsékletűre melegszik.

Az itatóból elfogyó vizet természetesen pótolhatjuk meleggel, hiszen ahogy összekeveredik a hideggel, hőmérséklete ihatóvá válik, de alapvetően kerüljük a túl meleg víz itatását. Ne tévesszük szem elől, hogy a lovaknak teljesen más igényei vannak, mint nekünk embereknek, s míg nekünk a hideg időben jólesik egy meleg tea, a lovaknak egyáltalán nincs szükségük meleg folyadékra.

Arra viszont mindig ügyeljünk, hogy legyen előttük megfelelő mennyiségű ivóvíz, mert ha nem isznak eleget könnyen kólikát (hasfájást) kaphatnak. Fontos, hogy a száraz széna fogyasztása mellett több folyadékra van szükség, mint a nedvességben gazdag fűnél.

Aki megtalálja a középutat a ló és az ember igényei között, az együtt töltött idő mindkettejük hasznára válik majd.

Forrás:  https://www.bejarhatomagyarorszag.eu

 Tar Bálint falugazdász, Máramaros megye

Tel. : 0746933256

E-mail : [email protected]