A lótenyésztő, aki állataival kel és fekszik

„Maga a lovak szeretete és a velük való foglalkozás még gyerekkoromból ered, felmenőim is mind tartottak lovakat. Azt mondják nagyapámra ütöttem, ő nagyban foglalkozott az állatokkal” – mondja Blaga László, amikor arról kérdezem, hogyan kezdett el lovakkal foglalkozni. Komolyabb szinten 30 éves korában kezdett lótenyésztéssel foglalkozni, 2017-től csak fekete és szürke lovak vannak az istállójában. „Mi a lovakkal kelünk és velük fekszünk. Az évek során a feleségem is beletanult a lótenyésztésbe. Volt olyan eset, hogy hazaértem egy lóval és már tudta, hogy nem olyan amilyennek lennie kellene” – magyarázza Blaga László. Mint mondja, a fia, Alin sem idegenkedik a hátasoktól, építkezési vállalkozása azonban gyakran Milánóba szólítja.

Az olasz város egyébként Balaga László számára sem idegen, több évig élt ott. „16 évig éltem Milánóban, ebben az időszakban nem tartottam lovakat. De ez nem azt jelenti, hogy nem volt akkor is az életem szerves része a ló. Odaátra is vásároltam az olaszoknak lovakat, amiket innen hozattam el. Illetve minden lókiállításon részt vettem, Milánóban, Veronában. Ezek nagy, többnyire háromnapos rendezvények voltak, több országból érkeztek mindig a lovakkal. Valóságos ünnepségek ezek, a forgalom szinte az egész városban le volt állítva” – fogalmaz.

Szamoskoródi istállójában 19 lovat tart, három feketét és 16 szürkét. „Egymagamban foglalkozom a tenyésztéssel, főként kancákat tattok, a csikókat pedig eladom. A ménekkel azonban fedeztetni is szoktam. A vérvonal az a magyar hidegvérű fajta” – mondja.

Lovaival a kiállítások, lovas rendezvények gyakori vendége, hátasainak mindenki a csodájára jár, ezekről az eseményekről pedig valamennyi alkalommal díjakkal tér haza.

Tar Bálint falugazdász