A találkozó a szakmai és baráti beszélgetés mellett jó alkalmat kínált arra is, hogy a termelők megkóstolják, megízleljék egymás párlatait, nem egy esetben olyan mintákat, melyek hazai és nemzetközi pálinkaversenyeken bajnoki címeket, értékes arany, ezüst, bronz helyezéseket „teremtek” készítőiknek. Nem véletlen, hogy Nagy László falugazdász szintén ez alkalomra tartogatta a decemberi, rangos zentai pálinkafesztiválon eredményesen szereplő termelők díjazását, akik a vajdasági szervezők által küldött érmeket, érdemokleveleket az érmihályfalvi ünnepségen immár személyesen vehették át.
A találkozón Nagy Botond, okleveles pálinkabíráló, a székelyhídi kereskedelmi főzde működtetője is megosztotta gondolatait, tapasztalatait. Előadásában hasznos tanácsokkal, információkkal látta el kollégáit a pálinkának való gyümölcsalapanyagok, ideális gyümölcsfajták megválasztásáról, a fajtajelleget kiemelő tulajdonságok, íz és illatanyagok harmonizálásáról, de beszélt azokról a szempontokról is, amik alapján a hivatalos pálinkabírák, illetve a fogyasztók, a párlatkedvelők gyakran egymással ellentétesen ítélkeznek. Ez az ellentmondás leginkább abból ered, hogy míg a nagyközönség a pálinkák lekvárosságát értékeli, kedveli, addig a bírák a párlatoktól édes utóíz helyett különleges zamatosságot, kellő illat és íz összhangot várnak el.
"Az aranyérem mindenkinek a zsebében van. Egyedül a termelőn múlik, hogy miként hozza ki a rendelkezésre álló gyümölcsből" – szögezte le a Nagy Botond.
A rendezvény házigazdájaként Nagy László örömét fejezte ki, hogy a hagyományteremtő szándékkal szervezett, zenés táncos vacsoraesti találkozón több mint nyolcvan párlatkészítő gazda vett részt. A falugazdásznak, de a jelenlévő termelőknek, szakembereknek is örömére szolgált a megállapítás, hogy az Érmelléken folyamatosan növekszik az érdeklődés a minőségi pálinkák iránt.
„Az 1990-es évek óta a magyar pálinkakultúrában óriási fordulat történt. A pálinkakultúra feltámadt és kiszínesedett. Egyre-másra bukkantak fel a táji, válogatott, ropogós-egészséges gyümölcsből készült valódi magyar gyümölcspálinkák, elindultak a pálinkaversenyek, rendeztek több pálinkakonferenciát, s ma már alig akad olyan vidék, ahol a borverseny mellett pálinkaversenyt ne rendeznének” – hangsúlyozta a partiumi falugazdász. Hozzátette: ha pálinkákról, pálinkakultúráról van szó, akkor csakis úgy érdemes róla beszélni, mint különleges minőségről: hagyományos fajtákról, táji gyümölcspálinkákról, jóféle népi ágyaspálinkáról.