Kisgazdák támogatásáról

Emlékszünk a tejkvótára, az EU csatlakozási tárgyalásokra, amelyek mai napig befolyásolják, meghatározzák a termelési lehetőségeinket? A kvóták megszűntek 2014 után.

Adatismertetés:

A szarvasmarha-állomány alakulása szempontjából kiemelem az 1990-es, 2013 és 2020-as éveket, a többi a táblázatban megyénként lebontva.

Erre az évre vonatkozóan már lehet számolni, hogy az új fejőházak megjelenésével elértük a 3,2 tonna éves átlag tejtermelést.

2020-ban:        1.914.602        1.241.059

Ha mindezeket a számokat figyeljük akkor észrevehetjük, hogy igen kis átlagmennyiséget vettek figyelembe a EU-s csatlakozáskor a tej kvótára alkudó szakemberek. (2013-ban 3,057 millió tonna a tejkvóta). De hiszen – vagy sajnos – ezek a feldolgozásra is és viszonylag a direkt felhasználásra is nagyon valós számok voltak. Mindazzal, hogy minden más Európai országgal ellentétben a tejkvóta 44%-a volt csak feldolgozásra fordítva. A kvótát így sem tudtuk elérni. Ezeknek a termelési számoknak csak max. 47,3% – 2012-ben sikerült lefödni.

A fenti adatok bemutatásával nem az akkori döntést akarom bírálni, hiszen azóta a tejkvóta meg is szűnt. De mindezt figyelembe véve sem mondhatjuk azt, hogy ez egy számottevő hozam, hasznot hozó termelékenység a gazdák részéről.

Még egyszer ugyanebbe a hibába estek a támogatások meghatározáskor is. Mert nem az ország szarvasmarhatartó képességét vették figyelembe, hanem a pillanatnyi termelékenységet. Nem számoltak azzal, hogy rengeteg legelő nincs kihasználva, és ha a támogatások beindulnak, akkor sok gazda átáll a húsmarhák tenyésztésére.

2013-ban 35.000- 40.000 húsmarha támogatására gondoltak, a 2.023.500 összlétszámból (ez csak 1,73%). 2020-ban amikor elértük a 75.000 fős húsmarha anyaállományt, nagy gondba is kerültek a támogatásai rendszer.

Számomra világos, hogy amennyiben a húsmarha támogatások maradnának 350 euró/fő értéknél, számolhatnánk legalább 400.000 fős anyaállományra 2028-ra. Ami a gazdák valós termelési kapacitása lenne, az elérhető szükséges anyagi támogatással együtt.

A kis gazdaságok támogatása nyilvánvaló EU-s szándék. Csak nézzünk a lehetőségeket meghatározó számok mögé.

A felvásárlói árakban bele vannak számolva a támogatások és a fejlesztésekre szükséges pályázati pénzek elérhetősége.

A nagyon kisméretű gazdaságok általában magánszemélyek, így nem is pályázhatnak. A támogatás résznél, az üzemanyag visszatérítésről marad le. Ha a gazdaság nem éri el a 10 fős tehén állományt nem kapja meg az állatállományra járó támogatást. Ha felaprózott parcellákon gazdálkodik, akkor a kaszálóra-legelőre sem öko-minősítésben támogatást igényelni. Egyszóval nagyon sok támogatástól esik el.

Mostanság folytatódik a nagy nyomás a szövetkezésre. Itt is jelentős támogatások jöhetnek szóba, ám komoly feltételrendszer mellett. A pályázati lehetőségek viszont itt érvényesülhetnek.

Ha a szövetkezeti támogatásokat figyeljük, akkor a gazdaság éves forgalmára számolt százalékos visszajuttatás is bizonyos mennyiséghez kötött. Egy gazdaság minimum 30.000 Euro-ra kell, évente szövetkezeti-termelői tagként értékesítsen, hogy igénybe vehesse a lehetséges támogatásokat.

Egyszerűen számolva nagykultúrában, ha van 22 ha földje a gazdának, amelyen 7 tonna kukoricát takarít be, majd értékesít, 1 lejes egységáron, akkor már sikerült is elérnie a minimumot. Ha nem minden évben 1 lej a kukorica vagy gyengébb a termés, számoljunk 5 tonnával és 60 banis kilogrammonkénti árral, akkor már 50 ha föld a minimum. Állattartásnál a számok a következők: évente 42 hízót kell értékesíteni, 3500 lejes egységáron, a minimum érték eléréséért. A földek és állatok mennyisége az arányokon belül kombinálható.

Ezek szerint az EU-s minimum gazdaság legalább 50 hektár föld és 80 fős állomány. Amennyiben lehetséges egy alapszintű jogi forma, és egyetértés a szövetkezéshez.

Bartha Károly falugazdász