„A nehézség essék a kaptárodba!”

Idén májusban, az előző évekhez képest egy-két hét késéssel virágba borultak az akácfák – a méhek és a méhészek nagy örömére. Az eső, amely ebben a hónapban bőven öntözte a talajt, segítette az akácvirágok kibomlását. Ám a jó akácméz termeléshez szükség van a nap melegére is, ami serkenti a nektárképződést és erősíti a méheket.                                                            

Kihasználva a rövid meleg napszakokat a méhek így is szorgosan dolgoznak, hogy minél több virágport tudjanak összegyűjteni, így a méhészek az akác virágzása után hozzáláthattak a pergetéshez. Érköbölkúton Gődér Csongor méhészetében a pergetés minden apró titkát elleshettem.

A 29 éves fiatalember feleségével, két kisfiával és szüleivel együtt, már több évtizede foglalkozik méhészkedéssel. Gyakorlatilag beleszületett a szakmába, amit most ő is átad saját gyermekeinek, így örökítve tovább a méhészkedés fortélyait, amit könyvekből nem lehet megtanulni. Azt mondja, hogy a hideg májusi időjárás miatt sok helyen lefagyott az akácvirág, így náluk sajnos gyengére sikerült az idei akácméz hozam. Kárpótlásként azonban a repce virágzásakor kedvező volt az időjárás, a napsütés is több volt és így jó volt az idei hozam.

A méhészkedésnek talán legszebb pillanata a pergetés, ekkor lát tulajdonképpen napvilágot a szorgos munka eredménye. Csongor szereti ezt a szakmát és az életstílust, amivel ez együtt jár, igaz, hogy mikor szezon van, nagyon sok a munka, de a gyümölcse kézzel fogható. Ebben az időszakban reggel 06:45-kor kezdik a pergetést, ami sokszor este 19:00-ig is eltart.

A gyakorló méhész akkor kezdi el a pergetést, amikor már a méhkaptár tömege nem gyarapszik tovább.  A méhész úgy tudja legegyszerűbben megállapítani a pergetés legmegfelelőbb idejét, hogy egy mérleget helyez el a kaptár alá és mikor észleli, hogy nem gyarapodik tovább annak tömege, akkor kezdődhet a pergetés.

Innen ered egyébként „A nehézség essék a kaptárodba!” méhészköszöntés.

A méz kaptárokból való kinyerése nagy odafigyelést igényel – a méhésznek ki kell vennie a lépeket.  Ezt a műveletet leginkább reggeli órákban tanácsos végrehajtani, azért, hogy a méhek már ne hordjanak újabb, nedvességben gazdag nektárt a kaptárba.

A mézet a méztérből nyerik ki, azt is csak akkor, ha egy család legalább két mézzel teli léppel rendelkezik. A kivett lépeket még lehetőleg azon a napon pergessük ki, mert ilyenkor a méz még meleg és könnyen kiválik a lép sejtjeiből.

Mielőtt még a lépek a pergetőbe kerülnének, a sejtekről el kell távolítani a viaszréteget – a lépek a fedelezőkád peremére kerülnek, a méhész pedig egy villa segítségével felnyitja a sejteket. Az eltávolított viasz is nagyon értékes, amit ajánlott legalább még egy napig szobahőmérsékleten, a fedelező kádba csepegtetni.

Miután a lépeket megszabadítottuk a viasztól, következik a tulajdonképpeni pergetés. A lépeket úgy ajánlatos a mézpergetőbe helyezni, hogy az egyforma súlyú lépek legyenek egymással szembe, így a pergető egyensúlyban lesz. Először a lépek egyik oldalát pergetjük lassan, kis fordulatszámon, aztán megfordítjuk és a lép másik oldalát teljesen kipergetjük, immár magasabb fordulatszámon. Végül ismét megfordítjuk a lépeket úgy, hogy a lép már előzőleg pergetett oldalából is teljesen kinyerjük a mézet.

A pergetés végeztével szükség van arra is, hogy a viaszmaradványokat és az értékes propoliszt külön-külön lekaparjuk a keretekről, és csak ezután tegyük vissza a lépeket a méztéri fiókba. Gődér Csongor azt mondja azonban, hogy nincs kereslet a virágporra, ami egy nagyon egészséges és értékes méhészeti terméknek számít. Jelenleg is kilenc fagyasztóládányi virágport tárolnak a gazdaságukban, melyre felvásárlót keresnek.

Antal József, falugazdász