Tömegtakarmány, a szarvasmarha-tenyésztés gazdaságosságának kulcsa

Közeledik az őszi vetések ideje, most még lehetséges a vetésterv optimalizálása. A szarvasmarhatartás gazdaságosságának egyik alapfeltétele, hogy az állomány takarmányozásához szükséges alapanyag minél nagyobb része saját termelésből álljon rendelkezésre. Ez elsősorban egyrészt azt jelenti, hogy elegendő tömegtakarmányt termesztünk, másrészt viszont arra is törekednünk kell, hogy a saját termelésű takarmányok minél jobban megfeleljenek a szarvasmarha igényeinek, hiszen így kevesebb kiegészítőt kell vásárolnunk.

Tömegtakarmány-termesztés a tejelő gazdaságokban

A tejelő állomány takarmányozásánál a megfelelő mennyiség megtermelésén kívül arra is figyelmet kell fordítani, hogy a tömegtakarmányok minél kevésbé szoruljanak fehérje kiegészítésre, jól emészthetők legyenek és megfelelő cellulóz- és strukturális rosttartalommal bírjanak.

Mi a probléma a silókukoricát és lucernaszénát használó takarmányozással?

Másodvetésű kultúrák bevonása nélkül ez a tömegtakarmány bázis túl nagy területet foglal le és túl sok kiegészítő beszerzését teszi szükségessé.

A silókukorica produktív kultúra, viszont nagy mennyiségű fehérje kiegészítésre szorul, ezért, ha a hozzá vásárolt szóját is figyelembe vesszük, önmagában, más szenázskultúrák használata nélkül drágává teszi a tejtermelést. A lucerna nagyon fontos takarmányunk, viszont hosszú időre leköti a területet.

Fotó: agroinform.hu

Érdemes tehát a kukoricán és lucernán kívül szilázskultúrákban is gondolkozni, mert így:

• másodvetésű kultúrák használatával kisebb területen tudjuk megtermeszteni a takarmányokat, így több területünk marad árunövény termesztésre

• a kiszámíthatatlan időjárási viszonyok mellett biztonságosabbá tesszük a takarmánytermesztést azzal, hogy többféle vegetációs idejű takarmányt termesztünk

• az állandó növényi takarással védjük az eróziótól a földjeinket

• a nagy mennyiségű, lehetőség szerint pillangósokat is tartalmazó gyökérzet gazdagítja a talajt

A tejtermeléshez szükséges takarmányokat a terület adottságait figyelembe véve a lehető legkisebb területen, ha lehetséges, az árunövény kultúrák közötti résekben kell megtermeszteni. Nyár végi, őszi vetésűek ezek közül a rozs, az alternatív olaszperje és a gabona-pillangós keverékek. Nagy takarmányhiány esetén érdemes a tavaszi vetésű gabona-pillangós keverékeket használni, nyáron pedig gyors kultúraként alexandrai herével kevert mohart vagy zabot.

A takarmányozási költség minimalizálásának, a tejtermelés jövedelmezősége javításának egyik legfontosabb eszköze a maximális beltartalommal és emészthetőséggel rendelkező „zsenge” tömegtakarmányok betakarítása. Ez azt jelenti, hogy tulajdonképpen „zöld abrakot” kell termeszteni! Itt látszólagos ellentmondásba keveredünk, hiszen a termőterület optimális kihasználása elvileg azt diktálná, hogy a szenázs kultúrát is magas terméseredménnyel takarítsuk be, viszont a tapasztalat azt mutatja, hogy az alacsonyabb terméssel, de nagyon jó beltartalommal betakarított szenázsok javítanak igazán a tejtermelés gazdaságosságán. Érdemes tehát az állattenyésztőnek a növénytermesztő kollégát is meggyőznie a korábbi betakarítás előnyeiről. Sok termelőt az tart vissza a másodvetésű kultúrák használatától, hogy az utánuk vetett silókukorica aszályos évben nem ad teljes termést. A kockázatokat csökkenteni lehet az elővetemény minél korábbi betakarításával (kiváló beltartalom mellett) és jól megválasztott utóveteménnyel – például siló cukorcirokkal vagy rövid tenyészidejű szemes kukoricával.

Fotó: agroinform.hu

Az aszály ellen azonban az öntözés az igazán hatékony védekezés!

Hogyan biztosítsuk tehát tavasszal a zsenge szenázs kultúrák optimális időben történő betakarítását? 

A megoldás a „szenázs futószalag”, azaz több, eltérő érésidejű szenázskultúra telepítése, amelyek betakarítása időben követi egymást.

A gazdaság gépi felszereltsége meghatározza, hogy egy bizonyos kultúrából hány hektárnyit lehet optimális időben betakarítani, ennél többet az adott kultúrából semmiképpen sem érdemes vetni.

Ilyen „szenázs futószalag” lehet például:

• rozs – olaszperje első kaszálás – lucerna első kaszálás – őszi keverék – olaszperje második kaszálás – lucerna második kaszálás,

• olaszperje – lucerna első kaszálás – őszi keverék– lucerna második kaszálás,

• őszi keverék terület egy része – lucerna első kaszálás – őszi keverék terület második része –lucerna második kaszálás.

Vegyük górcső alá a szenázs futószalagot alkotó kultúrák sajátosságait!

Rozs

• ez az első betakarítható szenázs az évben (április 15. és április 25. között), termesztésével a szenázsolás hamarabb kezdődik, így a többi szenázskultúra mennyiségének csökkentésével azok optimális betakarítására nagyobb lehetőség nyílik.

• termésátlaga 15-20 t/ha szenázs értékben

• kevésbé érzékeny a száraz tavaszra, mint pl. az olaszperje

• nagyobb magja lévén, ősszel nem megfelelően előkészített vetőmagágy esetén is biztonsággal vethető

• termesztésének korlátait a gazdaság gépi felszereltsége és a gépek technikai állapota határozza meg, mert a rozs nagyon hamar elöregszik

Fotó: agroinform.hu

Kedvező beltartalmú rozs szenázst (20% körüli fehérjetartalommal) csak akkor érhetünk el, ha a kalász még 5-6 cm-re hasban van. Egy hét elteltével a rozs fehérjetartalma 20%-ról akár 11%-ra is csökkenhet. Ez a 9% fehérjetartalom veszteség pedig hektáronként közel 1.000 kg-nyi (kb.: 2500lej) extrahált szójadara kiegészítést igényel! Ezt a 11%-os fehérjetartalmú rozs szenázs magasabb termésátlaga nem tudja pénzügyileg kompenzálni.

Olaszperje

• az olaszperje kellő tápanyagellátással, korán betakarítva a magas fehérje- (16-23%) és energiatartalom (6,2-6,4 MJ/kg sz.a.) mellett nagy mennyiségű cukrot (13%) és könnyen emészthető cellulózt tartalmaz

• a szenázs futószalag szerinti betakarítása a rozs után (április 25. és május 10. között) következik

• az olaszperjét – a rozzsal ellentétben – 2-3-szor meg lehet kaszálni, de az őszi vetésnél – kismagvú lévén – aprómorzsás vetőmagágyra van szüksége

• a későbbi betakarítás miatt viszont (főként, ha két kaszálást tervezünk) a következő kultúra inkább szemeskukorica vagy siló cukorcirok legyen, mintsem silókukorica

Fotó: agroinform.hu

Gabona-pillangós keverék

• az ősszel vetett különböző gabona-pillangós keverékek (pl.: rozs - tritikálé - zab-borsó-bükköny) betakarítás szempontjából a szenázs futószalag legrugalmasabb alkotóelemei! (Ez azt jelenti, hogy amennyiben megfelelő pillangós tartalommal rendelkezik, közel egy hónap (április 25.- május 25.) áll rendelkezésre ahhoz, hogy gyakorlatilag fehérjetartalom-veszteség nélkül betakarítsuk.)

• április második felében történő betakarításkor a beltartalom szempontjából hasonló takarmányt ad, mint a rozs szenázs, de az összetétele miatt étrendileg a szarvasmarhák számára változatosabb, kedvezőbb

• korai betakarítás esetén (kalászhányás előtt) a keverékben a pillangósok még viszonylag fejletlenek, az idő előrehaladtával a kalászosok kikalászolnak

Lucerna

• a szenázs futószalag nem köztes kultúraként termesztett, ám nagyon fontos tagja

• a lucernatermesztésnek komoly hagyományai vannak, nehéz újat mondani róla. Azonban erre a kultúrára is igaz, hogy szenázsként és szénaként egyaránt maximális beltartalom (fehérje és emészthetőség) mellett kell betakarítani, közvetlenül a zöldbimbós állapot előtt

Sütő Attila falugazdász