Nagy bajban vannak a sertéstartók

– A sertéstartás, a disznóvágás mai szemmel nézve évszázadok óta szerves részét képezi a gazdálkodásnak, a vidéki családok életének. Abban viszont, hogy ez így alakult a török hódoltságnak is nagy szerepe van. Miért?

– A töröknek nem kellett a disznó. Azt meghagyta nekünk, hála istennek. Gyakorlatilag a disznó maradt az egyetlen húsforrása a korabeli magyar keresztényeknek. Szegény világ volt akkor is, azután is, épp ezért a sertés talán az egyetlen olyan állatfajtánk, aminek minden porcikáját fel tudjuk dolgozni. És ahány ház, annyi szokás:.mMinden egyes háztartásnak megvan a maga kis titka, szokása. Gondoljunk bele, mennyi hagyomány, mennyi kultúra, mennyi minden épül minderre rá. A disznóvágásoknak évszázadokon keresztül családösszetartó ereje volt, az élelmezés-biztonságunkat jelentette. Az én gyermekkoromban is hagyománya volt, hogy advent időszakában vágjuk az egyiket. Télen ez a frisshús ellátást jelentette, hisz megvolt a szokása a kóstolói rendszernek, így a rokonságban hétről hétre jártuk egymást körbe. Mindenki adott kóstolót a másiknak, hogy mindig legyen friss hús az ünnepekig. Aztán húsvétra következett a másik vágás, ahol felfüstöltük a húsokat, ami a nyári időszakban addig tartott, amíg tartott. A szalonna és a zsír mindig is az életet jelentette a falusi emberek számára, mert azt lehetett tartósítani. Ez adta azt az energiát, amivel a fizikai munkát el lehetett végezni. Tehát a túlélésünk záloga is volt a sertés.

– A Partiumban és a Székelyföldön élő gazdák nem akarnak beletörődni, de mégis úgy tűnik, hogy a háztáji sertéstartásnak meg vannak számlálva a napjai…

– Én ezt nem mondanám. Az igaz, hogy átalakulóban van minden. A háztájinak is van jövője, amennyiben a feldolgozott termékek kerülnek az előtérbe. Kevés a jövője akkor, ha nem akarunk integrálódni. Tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy ötven, hatvan vagy száz hízóval tudunk olyan piaci szereplők lenni, amivel a megélhetésünket biztosíthatjuk. Azt csakis úgy lehet, ha feldolgozzuk és termékként visszük a piacra. Azon már keletkezik annyi nyereség, amiből a család megélhet. Tudom, mert az öcsém is ugyanezt csinálja. De csak azzal, hogy tíz kocának az utódait hizlaljuk, és azt gondoljuk, hogy ennyivel piaci szereplők tudunk lenni, nem működik, csalódni fogunk, ilyen nincs. Részt kell vállalni az integrációban – akár a bérhízlalással –, mert az már olyan biztonságos jövőkép, amire akár főállású, akár jövedelemkiegészítő tevékenységként biztatok mindenkit. És akkor hadd tegyem hozzá: a mangalicát még nem is vettük számításba.
Látszik, hogy a világ miként változik. Divatok jönnek-mennek, most napjainkban a mangalica nagyon fölkapott. Láthatjuk, hogy Sokak ráéebrednek mikor barátok, ismerősök, családok vágnak, s ilyenkor sokak ráébrednek,hogy lám-lám milyen érdemes lenne kettőt meghizlalni magunknak is. Hiszen mMindig az a biztonság, ami nekünk van. EDe elkellene jutnunk odáig, hogy legalább a kertünket megműveljük. Hiszen ha van tíz tyúkunk, nem kellene nagyáruházba járni a tojásért. De folytathatnám a sort a nyúlketreccel is, s akkor a fejünk sem fájna. A konyhai hulladékon két disznó nyugodtan felhízik. A falusi ember portáján – a kutya fáját – ezek az állatoknak mind ott kellene lennilehetnének. Remélem, hogy a mostani hullámvölgy után mindezek elkövetkeznek, mert a saját előállítású, minőségi és biztonságos élelmiszerre mindig szükségünk van.

– Az afrikai sertéspestis mennyire rendítette meg az ágazatot?

– A piaci pozíciókat gyengítette meg. Sajnos a válság, amit most élünk, pontosan emiatt van. Az ázsiai export-lehetőségek leálltak, nem vihetjük a sertést, ezért relatíve sok sertés van az európai piacon. Ehhez társul egy kiugróan magas gabona ár, hiszen aszályos időszak, nehéz termelési körülmények voltak. Kína viszont betelepítette a sertés óljait, és óriási takarmányigénnyel lépett föl: a sertést nem, a gabonát viszont vitte. Gabonából kevés van, nagyon magas áron, sertésből sok van, nagyon alacsony áron. Ez jelenpillanatban Magyarországon azt jelenti, hogy minden egyes hízott sertésen 10 ezer forintnyi vesztesége keletkezik a gazdáknak. Ilyen válság még nem volt. Nagyon komoly kihívás, .jJeleztük is Brüsszelnek, oldjuk meg ezt a helyzetet. Nagyon ingerültté tesz a tudat, hogy teljesen süket fülekre találunk. Hiába kezdeményezzük, hogy nyissák meg a krízis alapot, tegyünk a rendszerbe plusz forrásokat, segítsük a gazdák túlélését a nehézségekben, egyelőre nem hajlandóak. Még csak arra sem, hogy nemzeti hatáskörben tudjunk intézkedéseket hozni. Újra és újra bebizonyosodik, hogy a gazdák csak a saját, nemzeti kormányukra számíthatnak. Amit eddig tenni tudtunk az, hogy az állatjóléti soron 4 ,4 milliárd forinttal több támogatást adtunk a gazdáknak. A jövőre esedékes támogatások kifizetését előrehoztuk és előleg gyanánt folyósítjuk, hogy legyen tőkeállomány a gazdák részére. Ezen felül kamat- és költségmentes hitelt biztosítunk a gazdák számára, hogy ezzel se terheljük őket, . hHa készpénzállományra van szükségük, akkor tudjanak hozzá tudjanak jutni. Bevezettünk különböző piacvédő intézkedéseket is, illetve a határon nagyon szigorú állategészségügyi ellenőrzésnek vetünk alá minden állati terméket és minden élőállatot, ami Magyarországra érkezik. S emellett elindítottunk egy lakossági fogyasztás-ösztönző és tudatosító kampányt is, azaz, hogy vegyék, válasszák a hazai terméket, hiszen egy-egy kiló hús megvásárlásával egy-egy hazai gazdaság túlélését tudják biztosítani. Eredményes tárgyalásokat folytatunk a hazai üzletláncokkal, hogy külföldi helyett hazai sertéshúst tegyenek a polcokra, hazai húst árusítsanak.

– A fogyasztók tudatosításában, a termelők lehetőség-keresésében, a gazdák informálásában a Kárpát-medencei Falugazdász Hálózat tagjainak – ezen belül a partiumi falugazdászoknak is – szerepük és feladatuk van. Miniszter úr, hogy értékeli a munkánkat? Mennyire elégedett az elmúlt években elért eredményekkel?

– Fantasztikus az a munka, amit a határon túl végeznek ezek a falugazdászok. Ha van sikeres kormányzati intézkedésünk, amire én büszke vagyok, akkor ez az. Az, hogy a határon túli magyar gazdák anyanyelvükön megkaphatják azokat a tanácsokat, azokat a szakértői útmutatásokat, azon papírok kitöltésének a lehetőségét, hogy a gondjaikat anyanyelvükön tudják megbeszélni, hogy valaki odafigyeljen rájuk, no, ez a Kárpát-medencei Falugazdász Hálózat fantasztikus teljesítménye. Ezért én nagyon büszke vagyok rájuk és nagyon köszönöm a munkájukat, mert nélkülük bizony nagyon sok magyar gazda hagyná abba a termelést, vagy kevésbé eredményesen végezné pedig tevékenységétkevésbé eredményesen végezné. Meggyőződésem, hogy a falugazdászok munkája nélkül sok gazda hagyná fel a földművelést és szakadna el attól a kötőerőtől, attól a földtől, ami a megmaradást és a túlélést jelenti.

Domján Levente
Partiumi Falugazdász Hálózat