Mi történik a gabona útján? – Látogatás a nagyszalontai Ardealul Trading telephelyén

A telephelyen Vékás Ferenc kalauzolt végig, aki immár 25 éve dolgozik a vállalatnál – gyakorlatilag a szalontai egység megnyitása óta. Elmondása szerint a telephely tíz alkalmazottal működik, két műszakban, az éjszakai órákban pedig őr vigyáz az értékes készletekre.

A központ egyszerre szolgál gabonaátvevőként és kereskedelmi egységként. Hat álló silóval rendelkezik, amelyek egyenként mintegy 5000 tonna búza vagy 3000 tonna napraforgó tárolására alkalmasak, emellett legalább tizenöt síktároló is rendelkezésre áll. A silókban korszerű hőmérsékletfigyelő rendszer működik: minden egyes silóban nyolc érzékelő méri folyamatosan a termény állapotát, méterenként elhelyezve a tároló aljától egészen a tetejéig.

A telephelyen árpát, búzát, kukoricát, repcét és napraforgót vesznek át. Ezek közül az olajos növények – a repce és a napraforgó – jelentik a legfontosabb termékcsoportot. Idén például csak napraforgóból 17 ezer tonna betárolásával számolnak, ezért az álló silókat szinte teljes egészében ennek tartják fenn.

A repce különleges szerepet tölt be a vállalat életében. A tárolási ciklus is "repcétől repcéig" tart, hiszen szinte folyamatosan ezzel dolgoznak. A felvásárolt repce jelentős része külföldre kerül, elsősorban Lengyelországba és Bulgáriába, ahol biodízel előállításához használják fel.

Az Ardealul Trading országos hálózattal rendelkezik: összesen 14 átvételi pontot működtet Szatmár megyétől egészen Arad megyéig, összesen 250 000 tonna tárolókapacitással, és saját, 28 kamionból álló flottával.

A repce útja azonban nem ér véget a tárolással. Nagykárolyban, az olajgyárba szállítják, ahol kipréselik belőle az olajat. A sajtolás során visszamaradó magas fehérjetartalmú darát – a gazdák által gyakran "srótnak" nevezett takarmány-alapanyagot – visszaszállítják Nagyszalontára, ahonnan szerződéses állattartó gazdaságok vásárolják meg. A fehérjében gazdag takarmány különösen a tejelő szarvasmarhák esetében népszerű, mivel javítja a tej minőségét és tápanyagtartalmát. Hasonló melléktermék készül napraforgóból is, emellett a vállalat Magyarországról szójadarát is beszerez, amelyet továbbértékesít a térség gazdálkodóinak.

Mielőtt azonban a gabona a tárolókba kerülne, szigorú minőségellenőrzésen esik át. A laboráns minden beérkező szállítmányból mintát vesz, majd megméri többek között a nedvességtartalmat és az idegenanyag mennyiségét. Repce esetében például az ideális nedvességtartalom 9 százalék, míg az idegenanyag aránya legfeljebb 2 százalék lehet.

A minősítés után a rakományt lemérik, majd a tisztítóberendezéshez kerül. A sziták eltávolítják a szennyeződéseket, de ügyelnek arra is, hogy minél kevesebb értékes termény vesszen el: repce esetében előfordul, hogy a tisztítási hulladékot másodszor is átszitálják. A véglegesen kikerülő növényi hulladék sem vész kárba – tavaly például Resicára szállították, ahol brikettet készítettek belőle.

A különböző termények eltérő utat járnak be. Az árpa jelentős részét Talposra értékesítik egy viszonteladónak, míg a kukorica jórészt helyben talál vevőre. Tavaly búzából az Ou de Tinca vásárolt mintegy 8000 tonnát.

A szakemberek szerint a repce a legnehezebben kezelhető termény. Sűrű szerkezete miatt könnyen összetömörödik és rosszul szellőzik, ezért a penészedés elkerülése érdekében folyamatos levegőztetésre van szükség. A tárolók alján bevezetett csöveken keresztül fújják be a levegőt, így biztosítva az egyenletes hőmérsékletet és a megfelelő állapotot.

A telephely tevékenysége ugyanakkor nem ér véget a gabona felvásárlásánál. A gazdálkodók vetőmagot, műtrágyát – többek között NPK-t, nitrogénműtrágyát és pétisót – valamint növényvédő szereket is vásárolhatnak itt. Érdekesség, hogy ezek ellenértékét akár terménnyel is kiegyenlíthetik, így nem szükséges előre készpénzt biztosítaniuk a gazdálkodáshoz.

A nagyszalontai telephely jól mutatja, hogy a gabona útja az aratással korántsem ér véget. A háttérben folyamatos minőségellenőrzés, logisztikai szervezés, tárolási technológia és kereskedelmi munka zajlik azért, hogy a földeken megtermelt termény végül biztonságosan jusson el a feldolgozókhoz vagy éppen az állattartó gazdaságokhoz.

Bíró Blanka, falugazdász beszámolója