Lótartás és takarmányozás

Köszájon forog az a Leonardo da Vincinek tulajdonított kijelentés, miszerint az embert a ló tette naggyá. Ennek valóságtartalmát a lótartó gazdák egy pillanatig sem kérdőjelezik meg. De azzal már mindenki egyetért, hogy ló és az ember már évezredek óta kötődik egymáshoz. A Földön nincs még egy olyan élőlény, amelynek ennyit köszönhet az ember a ló részese, sőt meghatározó szereplője lett történelmünknek, de az ember is befolyásolta a ló fejlődését a tenyésztés útján.

Népszerűsége azóta is töretlen, széleskörű használata révén speciális helyet foglal el gazdasági állataink között. Azonban míg a gazdasági haszonállatok esetében elsődlegesen az árutermelés (hús, tej, tojás, gyapjú…) a legfőbb hasznosítási irány, a lovaknak elsősorban a teljesítményét használjuk (sport, munka, szabadidő). Tartása éppen ezért szakértelmet igényel, az elkövetett hibák ugyanis sokszor súlyos, a ló egész életét, használhatóságát negatívan befolyásoló károkkal járnak. A minőségi lótenyésztésben elengedhetetlen és döntő jelentőségű a jó fajta és a megfelelő takarmányozás.

Lemaradva ugyan az anyaországi lótartástól, Erdélyben is nagyon szép lóállománnyal rendelkezünk. A lovasgazdákkal való találkozásokból és beszélgetésekből kiderült, hogy az állomány 80 százaléka hobbiló és a lovaknak csupán 20 százaléka van munkára fogva. A legelterjedtebb az állásos tartás, kevéshelyen találkozunk azonban még úgynevezett rideg tartással vagy akár boxos tartással.

A legtermészetesebb tartás az, amikor lovaink csoportokban, a legelőn vannak. Így egyaránt kielégítik mozgás- és takarmányigényüket.Továbbá ez a legkedvezőbb a ló szempontjából mivel egészen jól alkalmazkodnak az időjárás viszontagságaihoz.

A csoportos tartás másik lehetősége, ha az állományt úgynevezett futóistállóban tartjuk. Ehhez szükséges egy nagyméretű épület, amelyben a lovak szabadon mozoghatnak. Ebben az esetben mélyalmozást illetve aljazást alkamazzunk, lehetőség szerint szalmával. Sokan alkalmazzák a gyalult forgáccsal vagy fűrészporral történő aljazást de ez nem igazán ajánlatos mert így a lótrágya gyorsan erjedésnek indul, amelynek következtében ammónia képződik, ami kifejezetten káros a lovak légzőszerveire. A fútóistállót egy nagyméretű karám vagy legelő egészíti ki.

Az etetővályúk a fal mellett találhatók. A falra vagy a jászolra karikákat kell rögzíteni , hogy megköthessük lovainkat például abrakolás esetén. Célszerű 2-3 önitatót is felszerelni.

Lovak egyedi tartásának kétfajta módja a kötött és bokszos elhelyezés. A kötött tartás során a lovak az istállóban folyamatosan ki vannak kötve, állásokban, vagy félbokszokban állnak. Az ilyen tartás a modern lótartásban nem kívánatos, az EU területén ilyen rendszerű istálló építése már nem engedélyezett. Az egyedi tartás lényegesen lóbarátabb módja a bokszos elhelyezés. A bokszban a ló kötetlenül tartózkodik, minimális szabad mozgáslehetősége van.

A lovak takarmányozásához elengedhetetlen a jó minőségű fűszéna.

A jó széna elkészítés nagyon időjárásfüggő, de fontos figyelni a részletekre. Például a lóhere vagy lucerna esetében csökkenteni a levélpergést és így a veszteséget .Abban az esetben ha megázik a takarmány és kissé poros lesz, érdemes felrázni és locsoló segítségével belocsolni etetés előtt.

Nagyon fontos takarmány a marharépa és a sárgarépa, amiből manapság egyre kevesebb jut házi kedvenceink számára. Az abrak-takarmányok is fontos szerepet játszanak a lovak életében. A túletetés nyomán azonban patairha, kólika és emésztési bántalmak léphetnek fel.

Az abrakfélék közül a zabot tartják a legalkalmasabbnak, mivel magas a rosttartalma így csökken a túletetés veszélye. Az árpa és a kukorica kizárólag csak zúzva azaz roppantva ajánlott.

A lovakkal csak jó minőségű takarmány etethető, a poros , penészes takarmányok etetése betegséget okoz, a por károsítja a ló tüdejét.

Tar Bálint, falugazdász

[email protected], 0746 933 256