Juhtenyésztés az Érmelléken

Az Érmelléken, az ország más régióhoz hasonlóan a kommunizmus idején élte egyik fénykorát a juhtenyésztés. Nagyon sok birkát tartottak a „kollektívekben”, „gosztátokban” és a „komplexeknél” de a rendszerváltás utáni években a falusi gazdaságokban is szép számmal akadtak gyapjasok.

Sok falusi gazda 1-2 birkával kezdte a tenyésztést s mivel a juh igen szapora állat, évente kétszer is ellik, gyakran ikerbárányokat is, ezért néhány év alatt már egy egész nyáj is lehet.

30 évvel a rendszerváltás után jelentős mértékben csökkent a Romániában tartott juhok száma. Ennek fő oka az állami gazdaságok felszámolása, de az is hozzájárul a hazai juhállomány folyamatos csökkenéséhez, hogy nem egyszerű megfelelő legelőhöz jutni valamint a bárányok és a gyapjú értékesítésére is nehéz becsületes, megbízható felvásárlót találni.

Azok a gazdák, akik most is juhtartással foglalkoznak sokat kell dolgozzanak és  minden  apró részletre oda kell figyelniük azért, hogy ez a  munka jövedelmező legyen.

A Mezőgazdasági Kifizetési és Intervenciós Ügynökség európai uniós forrásból biztosít támogatást a juhtenyésztők számára az ágazat megsegítése érekében. Ennek ellenére sem könnyű felvenni a harcot a külföldi juhtenyésztőkkel a nemzetközi piacon és becsületes felvásárlót találni a bárányokra.

Aki juhot tart, az tudja, hogy a bárányokat tavasszal, húsvét előtt, illetve decemberben, karácsony előtt lehet a legkönnyebben értékesíteni. Helyi piacokon az értékesítés általában csak kis tételben lehetséges, nagy tételben általában az arabok vásárolják fel exportra.

A juhokat időnként meg kell nyírni, akár szükség van a gyapjúra, akár nem. A nyírás nem olcsó mulatság, kiváltképpen egy nagyobb nyáj esetében, ezért érdemes eladni a megtermelt, felesleges gyapjút, hogy valamelyest visszatérüljenek a nyírás költségei. Sok tenyésztő azonban nem tudja eladni a gyapjút, ezért inkább kidobja.

A juhtenyésztés másik nagy problémája, hogy nagyon nehéz manapság becsületes, munkaszerető és hozzáértő juhászt találni, aki odafigyel az állatokra. Kívülállók szemében egyszerűnek tűnik a juhászok feladata, hiszen csak naphosszat a birkákat kell terelgetnie, azonban ez a munka ennél jóval többet kíván.  A birkákat nemcsak őrizni kell, oda kell figyelni arra is, hogy más gazdaságában kárt ne tegyenek, valamint azokra az apró jelekre, amelyek bizonyos betegségek megjelenésére utalnak, még mielőtt a betegség az egész nyájra elterjed, a birkákat „körmölni” kell, tisztán kell tartani, hogy a lábuk el ne fertőződjön, mindemellett állandóan gondoskodni kell az abrakról és a friss vízről, valamint a fejés és a birkanyírás nagy tapasztalatot igényel.

Tehát az a gazda, aki juhot akar tenyészteni, de nem tudja önmaga a juhász szerepét betölteni, annak komoly fejtörést okoz a megfelelő juhász megtalálása.

A romániai juhtenyésztés a Kárpátokban egészen a Krisztus előtti időkre vezethető vissza, amikor a juhokat a húsúkért, tejükért, gyapjukért és bőrükért tartották.

Bihar megyében a merinó és az erdélyi racka juhfajta a legelterjedtebb. A  curkán fajtát inkább jó tejhozama miatt tartják. A curkán (erdélyi racka) a kutatók legjelentősebb része szerint a honfoglaló magyarsággal érkezett a Kárpát-medencébe, és a honfoglalás kora óta mindenfelé tenyésztik.  A merinó fajta vegyes hasznosítású, főleg húsáért tenyésztik, de jelentős mennyiségű tejet is ad.

A merinó fajta mellett tette le a voksát Katona Csaba érolaszi juhtenyésztő is, aki családjával együtt több mint 290 birka büszke tulajdonosa.

A tanyájuk, ahol a hodály is van, a falu szélén található, egy évben kétszer ellesztik az anyaállatokat, így a bárányok áprilisra és decemberre lesznek eladóak. A decemberi eladás szokott kedvezőbb lenni, mert akkor a bárányok kilójáért 14 lejt is megkapnak az arab felvásárlótól.

A gyapjú értékesítése azonban már nehézkesebb feladat. Nemrég vette fel a kapcsolatot egy felvásárlóval, aki 1 lejt ígért a gyapjú kilójáért, de az üzlet azóta is ígéret maradt. A nyájában jelenleg négy, Ile de France merinó fajta kos található. A nyájban vannak még birkáik, amelyek az előző Suffolk fajtájú kosoktól származnak. A kosokat kétévente szokták lecserélni annak érdekében, hogy ne történjen beltenyészet.

Csaba és felesége, Andrea egyaránt azt vallja, hogy a sikeres juhtenyésztés titka a figyelem és a megfelelő gondoskodás.  A legfontosabb a jó minőségű legelő és széna mellett a megfelelő abrakolás és a mindig friss, tiszta víz biztosítása. A juhok igen kényesek a betegségekre is, ezért fontos a megelőzésre fektetni a hangsúlyt, a betegségek megjelenése esetén pedig fontos a mihamarabbi beavatkozás. Az anyaállatokat javasolt rendszeresen kezelni a métely, szőrféreg ellen, a bárányokat pedig mindig féregteleníteni kell.

Csaba szerint a birkatartással nem éri meg kicsiben foglalkozni. Ahhoz, hogy egy család csak ebből meg tudjon élni, legalább 1000 állatra van szükség.

Antal József, falugazdász