Hereditas – három generáció öröksége minden pohárban

A családi történet a rendszerváltás után kapott új lendületet. András nagyapja, Kis András ekkor kezdett komolyabban foglalkozni a visszakapott szőlőterületekkel. Pótolta a hiányzó tőkéket, új ültetvényeket hozott létre, sőt az oltványok jelentős részét is saját maga készítette. Évtizedekkel később unokája éppen tőle tanulta meg a szőlőnemesítés fortélyait.

A következő generáció, András szülei tovább őrizték és művelték mindazt, amit örökül kaptak. Most pedig a 26 éves borászon a sor.

– Azon dolgozom, hogy a vállalkozást fejlesszem és a lehetőségeimhez mérten modernizáljam, miközben a minőség és az érték továbbra is megmaradjon – foglalja össze célját András.

Egy hektár, évi 5–6000 liter bor

A családi gazdaság nagyjából egy hektáron terül el, főként Szilágysámson déli fekvésű dűlőin. Emellett Szilágyballán is rendelkeznek egy parcellával. A terület nagy részén ma is a régi, karós művelésű támrendszerrel találkozunk, és mindössze körülbelül egyötödén használnak huzalos támrendszert. András mosolyogva „intenzív kultúrának” nevezi a hagyományos karós megoldást: ugyanakkora területre ugyanis akár kétszer annyi tőke kerülhet. Ennek természetesen előnyei és hátrányai egyaránt vannak. A kis gazdaság évente hozzávetőlegesen 5–6000 liter bort készít, amelynek túlnyomó része fehérbor. A legnagyobb területen királyleányka terem, de fehérleányka, olaszrizling és szaszla is megtalálható az ültetvényeken. Kékszőlőből egyelőre jóval kisebb mennyiséget termesztenek. Külön érdekesség, hogy ugyanaz a fajta sem feltétlenül mutatja ugyanazt az arcát minden területen. András szerint például jól érzékelhető ízbeli különbség van a szilágysámsoni és a szilágyballai királyleányka között.

Hogy melyik a jobb? Ezt már nem árulja el. Inkább arra biztatja az érdeklődőket, hogy egy borkóstolón döntsék el maguk.

Hagyományos prés, fahordó és egy kis modernizáció

A Hereditasnál a modernizáció nem jelenti a régi módszerek teljes elhagyását. A szüret továbbra is kézzel történik, a préseléshez pedig az esetek többségében hagyományos prést használnak. A bor jelentős része tölgy- és akácfahordókban érik, az 50 literes kis hordóktól egészen az 500 literesekig. A különböző hordók pedig különböző karaktert is adhatnak a bennük érlelődő boroknak. Ugyanakkor már megjelent az új technológia is: az utóbbi időben inox tartályt is használni kezdtek. Pontosan ez az egyensúly jellemzi András elképzelését a gazdaság jövőjéről: megtartani azt, ami a családi hagyományból érték, és közben nyitni arra, amivel jobbá lehet tenni a termelést.

Egy változó borpiac hozta el a Hereditast

Az idei tél egy újabb fontos felismerést hozott. András azt tapasztalta, hogy a borfogyasztók vásárlási szokásai jelentősen megváltoztak. Nagyapja idejében még nem számított különlegesnek, ha valaki például egy lakodalomra egyszerre 400–500 liter bort vásárolt. Ma már egészen másképp vásárolunk és fogyasztunk bort. Ezért döntött úgy, hogy elindulnak a palackozott értékesítés irányába is. Ezzel együtt született meg a Hereditas név.

A latin eredetű szó jelentése: örökség. Ennél pedig nehéz lenne találóbb nevet választani egy olyan borhoz, amely mögött három generáció munkája áll. A Cuvée Selecta fantázianév a gondosan kiválasztott borok házasítására utal, az egyes tételeket pedig a címkéken feltüntetett sorszámok különböztetik meg egymástól.

Amikor az érmek is visszaigazolják az irányt

András az elmúlt két évben ismét elkezdte borversenyekre küldeni a családi pincészet tételeit. Az eredmények pedig nem maradtak el: arany- és ezüstérmekkel tértek haza. Egy fiatal borász számára ezek az elismerések természetesen sokat jelentenek, de talán még fontosabb, amit mögöttük lát. Megerősítést arra, hogy érdemes továbbmenni azon az úton, amelyet elkezdett. Mert a Hereditas története valójában nem arról szól, hogy a harmadik generáció egyszerűen ugyanazt csinálja tovább, amit az előző kettő. Sokkal inkább arról, hogyan lehet egy családi örökséget úgy tovább vinni, hogy közben minden generáció hozzáteszi a saját tudását. A nagyapa újratelepítette és gondozta a visszakapott szőlőt. A szülők megőrizték és tovább vitték. András pedig most azon dolgozik, hogy mindennek helye legyen a mai borpiacon is.

A történet pedig mindössze egy hektáron játszódik. Talán éppen ettől szép. Mert egy családi gazdaság értékét nem feltétlenül a hektárok száma vagy az évente elkészített palackok mennyisége mutatja meg, hanem az, hogy van-e valaki, aki a következő generációban is lát benne jövőt. Domokos András pedig lát.

Ahogy ő fogalmaz: „Ha Hereditas, akkor Szilágysámson – és ha Szilágysámson, akkor Hereditas.”

Bákai Gabriella-Dóra, beszámolója