×
Partium Vidékfejlesztéséért és Mezőgazdaságáért Egyesület
Tudásmorzsa

Emlékőrző Hegyközcsatáron

2021.09.21 - 18:59
A hegyközcsatári lakos, Sztankovics Gyula igen érdekes elfoglaltságot választott magának, ugyanis összegyűjtötte a múlt kincseit a jelen és a jövő emberei számára. Az évek során sok tárgyat gyűjtött össze, amelyeket helyhiány miatt a saját otthonában állít ki, és bárki számára szívesen tart tárlatvezetést.

Az otthoni múzeumban kivétel nélkül megtalálhatók a paraszti élet kellékei. A ház előtt Sztankovics úr nagyapjának szobra található, aki az első világháborúban szolgált a tiroli fronton, 1944-től pedig Hegyközcsatár bírójának választották. A szobor mellé kifüggesztve található Hegyközcsatár régi és új címere, amit a házigazda igényes magyarázattal tár a látogató elé: a jobb kézben tartott szőlőfürt arra utal, hogy Hegyközcsatár már több mint 100 éve szőlőtermő vidék. 1890-ig több nemes szőlőfajta is megtermett itt: fehér mézes, bihari boros, nova, konkord. Az utolsó két szőlőfajta nem olyan kényes, így abban az időben nem permetezték. Úgy tartották, a nova adja a bor erejét, a konkord pedig az aromáját.

A múzeumban megtekinthetők olyan mezőgazdasági és háztartási eszközök, amelyeket a gépesítés után már nem használnak. De megtaláljuk a dagasztóteknőt, amiben az asszonyok nagyobb mennyiségű kenyértészát dagasztottak; kovászfa, lapát, gyúróteknő, szita és szőttes, amit a szakajtókosárba helyeztek a kenyér kelesztésekor.

Tovább haladva a kiállított tárgyak között megtalálhatók a különböző típusú kályhák, a sáppá, a csizmalehúzó, vasalók, villanylámpák, sulykok, mángorlók, szőtteszsákok, szövőzsákok, zsírosbödön, cigarettakészítő, különböző típusú szódásüvegek, különböző típusú telefonok, fényképezőgépek az eltűnt korokból, kávéfőzők, hajnyírógép, kézi paradicsompasszírozó, szítéra és egy kerepelő, amit a hagyomány szerint nagypénteken és húsvétkor szólaltattak meg a harangok helyett. Ezeket a kiállított tárgyakat a látogatók megérinthetik, kezükbe vehetik, sőt ki is próbálhatják.

Az udvaron találjuk a mezőgazdaságban használt eszközöket, amelyek működéséről szívesen mesél a házigazda. A kiállított tárgyak között megtalálható a kézi prés, amivel a szőlő levét nyerték ki, a fogas szőlődaráló, fahordók és kulacsok, amelyek a bor tárolására voltak alkalmasak, továbbá hagyományos, fából készült puttony, amelybe a szőlőt gyűjtötte a puttonyos majd a kádba borította. De a kiállított tárgyak között van az eke és a borona is, amelyet Hegyközcsatárban ló és ökör egyaránt húzott. Az ekekapát az ekézésre, kését megfordítva pedig a töltögetésre használták a falusiak. De olyan ritkaságok is megtalálhatók, mint a kaszorkés, amit a szőlészetben alkalmaztak: egyik részével kaccsoltak, a másik részén pedig egy baltához hasonló eszköz segítségével az öregebb gallyakat távolították el a szőlőtőről, és a zsúpverő, amelynek segítségével készítették el a falusiak a zsuppos tetőt.

Megtekinthető még a kaptavas, a kisszékre rögzíthető tengeridaráló és egy 50-60 éves fára szerelt mérleg az eredeti súlyokkal együtt. Tovább haladva tehenekkel, kapcsolatos eszközökkel találhatjuk szembe magunkat, kiskolomp, nagykolomp és rocska (tehénfejő vödör) egyaránt felfedezhető a hegyközcsatári lakos gyűjteményében.

A kollektivizmus ereklyéit is megtekintheti a látogató: egyedi kelepcés perzselő (nagyon nehéz volt, viszont a szalma hiánya miatt ebbe tettek parazsat, s ezzel perzselték a disznót), rokka, orsó, vályogvető, csörlő, Singer varrógépek, mákdaráló, hurkatöltő, diódaráló, sarkantyúk, jelvények, öngyújtók, gyűszűk, kerámiák, mozsár és fegyver.

Az utolsó szobában a kézművességen van a hangsúly, kézzel festett üvegek, díszes tányérok és népi varrottasok gyűjteményét nézheti meg a látogató.

Ez a kis tájház hűen tükrözi a gépiesítés előtti falusi, paraszti társadalom szokásait, bemutatja mindennapi használati tárgyait, feleleveníti a parasztság mezőgazdaságban használt eszközeit, melyek száma az önzetlen adományozóknak köszönhetően folyamatosan bővül.

Simkó Lajos falugazdász

Címkék:
#tájház
Cookie