A rejtélyes nyúlvész

A házinyulat háztáji gazdaságokban manapság leginkább húsukért tenyésztik, de a régmúltban prémjük is nagyon értékes volt. Mivel a házinyúl tenyésztése során kevés anyagi ráfordítással viszonylag hamar, jó minőségű fehér húst lehet előállítani, igencsak elterjedt volt a házinyúltartás a háborúkat, illetve a szélsőséges időjárást követő (szárazság, árvizek) ínséges időszakokban. Akkoriban ketrecet sem készítettek az állatok számára, leginkább földbe vájt vermekben, illetve bármilyen üres melléképületben tenyésztették őket. Napjainkban nem csupán gazdasági érdek áll tenyésztésük mögött, sokan házi kedvencként tartanak nyulat.

Általános szabály, hogy egy betegséget könnyebb megelőzni, mint kezelni. Ez az állítás fokozottan igaz, ha a házinyulak vírusos megbetegedéséről van szó, hisz ez esetben a halálozási arány majdnem 100%.

2017-ben Érköbölkúton nyúlvész söpört végig, elpusztítva a környék nyúlállományának több mint 80 százalékát. Akkor nagyon sokan abbahagyták a nyúltenyésztést, többek között én is. 2019-ben azonban fiam kapott egy kis nyulat, amit felneveltünk. Idén - a család nagy örömére - már három alomból 31 egy állatunk volt. Május derekán hirtelen megváltozott a közérzetük, kissé felborzolódott a szőrük, és hirtelen elhulltak.

Több állatorvost is felkerestem. Egybehangzó válaszuk az volt, hogy gyakori jelenséggel állunk szembe, és ebben a fázisban már nem lehet leállítani a folyamatot. Mixomatózisra vagy kokcidiózisra gyanakodtak, bár az említett betegségek tünetei nem voltak megfigyelhetők az állatokon. Kovács Ottó állatorvos tanácsára két elhullt állat tetemét bevittem a nagyváradi DSV-hez, anatómiai, valamint bakteriológiai vizsgálatra. E közben Bisulfin nevű orvossággal kezeltem a még meglévő állományt. Számomra érthetetlen módon a labor eredmények negatívak lettek, az anatómiailag is megvizsgált példányok minden szerve egészséges volt. A boncolást végző doktornő is kizárta a mixomatózist, illetve a kokcidiózist, nem talált semmilyen szervi elváltozást, illetve semmilyen baktériumot nem tudtak kimutatni a nyulak szervezetében.

Marad a kérdés: szabad-e a nyúltenyésztéssel foglalkozni, ha a mai modern állatorvos-tudománynak még nem sikerült diagnosztizálnia az ilyen jellegű tömeges pusztításokat okozó betegségek okát, így nem tud gyógyszeres kezelést sem ajánlani?

A rejtélyes vészt követően 31 nyúlból mindössze 3 maradt életben, két kicsi és egy anyaállat. Látva gyerekeim nyuszikhoz való ragaszkodását, mi úgy döntöttünk, folytatjuk a nyúltenyésztést.

Gődér Imre, falugazdász