Ne feledkezzünk meg a gyümölcsfáink zöldmetszéséről

Fotó: agraroldal.hu

Az augusztusban elvégzett zöldmetszés a növekedés lassításával a termőegyensúly beállítását szolgálja. Ezzel a művelettel korlátozhatjuk a fa magasságát, megoldjuk a letermett és beteg ágak eltávolítását, elősegítjük a szellős lombozat kialakítását, amivel megszüntethetjük azt a mikroklímát, amely sok növénybetegségnek a melegágya. A levélzet jobb megvilágítása nyomán fokozódik a termőrészek berakódása, a gyümölcskötődés, a terméshozam és ezzel egyidőben javul a gyümölcsök minősége, színeződése, valamint a tárolhatósága. A másik fontos érv a zöldmetszés mellett, hogy a nyugalmi állapotban végzett metszés során a sebgyógyulás lassú, ezért a sebeken át könnyen bejuthatnak azok a kórokozók, amelyek a csonthéjasok gutaütéses betegségéért leginkább felelősek. Ha már a kórokozók bejutottak, a fák lassú, de biztos halálát okozzák.

Növényvédelmi szempontból a csonthéjasoknál (őszibarack, kajszi, szilva, meggy, cseresznye) kiemelt jelentőséggel bír a zöldmetszés, mivel télen semmilyen metszési művelet nem ajánlott, csupán rügyduzzadáskor (március közepe után), amikor a téli rügykárokat is figyelembe véve, kiegészítjük a zöldmetszést. Vegyünk néhány példát a kiskertünk gyümölcsfái közül.

Az alma nyári metszését akkorra időzítjük, amikor a fák hajtásainak nagy része csúcsrügyben záródott. Gyenge növekedésű fáknál ez július második felére esik, míg a közepes vagy erősebb növekedésűeknél augusztus közepén időszerű a beavatkozás. A nyári fajták metszése a szüret utáni két héten belül esedékes. A nyári metszés a vízhajtások eltávolításán kívül az egy-két éves gallyazat visszamteszését és ritkítását is célozza. Az ennél idősebb képletek eltávolítása terméscsökkentő hatású lehet. Erős növekedésű fákon csonkmentesen végezzük a ritkítást, mert a csonkokon erős vízhajtásképződés indul meg a következő évben. A gyenge növekedésű fákon viszont 1-3 centiméteres csonkok hagyásával távolítjuk el a hajtásokat. A vastagabb, hosszabb hajtások ilyen maradványain rövid szártagú termőrész képződésére számíthatunk a metszés évében. A vízhajtásokat célszerű 10-20 centiméteres állapotban kézzel kitépni, elejét véve ezzel az újabb vízhajtások megjelenésének, ami metszés esetén gyakran előfordul. Fontos teendő a sérült, beteg ágak eltávolítása is.

A meggy zöldmetszésére augusztus vége a megfelelő időszak. Azok a fajták, amelyek zömében hosszú termővesszőkön teremnek, metszés nélkül az évek során hajlamosak az úgynevezett felkopaszodásra. A fiatal fák csak kis mértékű metszést igényelnek. Termőkorban elegendő közepes mértékű ritkítás, ahhoz hogy erős, új hajtások fejlődjenek a gyümölcsnagyság és a terméshozam között pedig kedvező egyensúly alakuljon ki. Az idei hajtásokat körülbelül a felére vágjuk vissza és ritkítsuk ki őket. A 8-10. évtől nem tanácsos engedni, hogy a meggy koronája nagyobbra nőjön. Ezért a vezérágak csúcshajtását minden évben vissza kell vágni az előző évi fás részig. Az erősebb felső ágnál egy középerős, lefelé irányuló hajtásig metsszük le. A konkurens és az ágak felső részén növő ostorhajtásokat folyamatosan el kell távolítani. Elhanyagolt, metszetlen meggyfák felkopaszodott ágakkal és elvadult ostorhajtásokkal csak abban az esetben fiatalíthatók, ha a törzsük és ágaik egészségesek. Erős fiatalításkor a visszavágás az ágak hosszának 50%-át érintheti. Ezenkívül az elöregedett, kopasz ostorhajtások mérsékelt ritkítása is szükséges. A kivágandó, csüngő vesszők eltávolítását 2-3 évre osszuk el, hogy ne legyen túl nagy terméskiesés és hajtásnövekedés. A monília által károsított, leszáradt hajtásokat, ágrészeket el kell távolítani és meg kell semmisíteni.

Az őszibarack különösen zöldmunkaigényes, a metszés az egész vegetációban végezhető. A nyár végi ritkítás során tőből távolítsuk el a sűrűn elhelyezkedő, vagy rossz helyzetben álló hajtásokat, a beteg és barackmollyal fertőzött ágakat, valamint a letermett vesszőket. A visszametszésnek is nagy szerepe van, mert az erős növekedésű fáknál harmad-, sőt negyedrangú elágazások is fejlődhetnek, amelyek vékonyak és sokszor be sem érnek. A visszametszés hatására a másodrendű hajtások jól kifejlődnek és beérnek. A meghagyott vesszők a jobb fény- és tápanyagellátottságban gyorsabban, biztosabban érnek be, így a virágrügyek, amelyek a következő év termésének alapját képezik, szépen ki tudnak fejlődni. Termésfokozó hatása miatt az augusztusi zöldmetszés a télivel szemben kifejezetten ajánlott.

Fodor István agrármérnök, falugazdász