A búza és rizs mellett a kukorica számít a Föld lakossága legfontosabb kultúrnövényének. Az 1950-1980 közötti években a tengerivel bevetett területek nagysága megelőzte a búzáét, de az 1980-as évek szárazsága, valamint a gazdasági okok miatt ez megváltozott, a búza pedig visszakapta elsőbbségét. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lennének olyan országok, ahol ez fordítva van.
Az önmagában szaporodásra képtelen, a perjefélék családjába tartozó egynyári növényt a történelemkönyvek szerint 1493-ban került Európába, Kolumbusz közvetítésével. Az öreg kontinens lakossága hamar megkedvelte – akkoriban ismeretlenek voltak a kártevői és betegségei, kiemelkedő volt a termőképessége és könnyű a tárolása. A kukoricatermesztés fejlődése 1980-ig dinamikus volt, mivel 1970-től megnőtt a technikai, műszaki háttér, nőtt a kemikáliák felhasználási aránya, hibridek kerültek földekre, a gazdák szaktudása is gyarapodott, így a kukoricatermesztés könnyen a világ élvonalába került.
A kukorica felhasználása
Egy hektár kukorica 50-60 ember évi oxigénszükségletét állítja elő. Egy ekkora területről betakarított tengeriterméssel 15.000 liter tej, 3000 kg sertéshús, vagy 2000 kg marhahús állítható elő. Az egy hektáros, kukoricával bevetett területéről előállított CCM-mel (Corn-Cob-Mix=szem-csutka-keverék), megfelelő ásványi anyag és fehérje kipótlásával, 35-44 sertés hízlalható. A kukorica felhasználása három területen, az állatok takarmányozása, human táplálkozás valamint az iparban terjedt el. Emellet a szár fűtésre is használható, a talajba bedolgozva pedig fontos tápanyagforrás.
A kukoricatermesztést befolyásoló tényezők
A legfontosabbak az ökológiai feltételek, az agrotechnikai műveletek valamint a biológiai alapok. Új nemesítési irány a gyomirtószer - és rovarrezisztens GMO-kukoricák megjelenése, de ezek elterjedése a közeljövőben nem valószínű Európában, mivel sem környezeti, humán hatása nem ismert.
A növényvédelem része a megelőzés, a vetésváltás valamint az egészséges, jó biológiai értékű vetőmag használata. A vegyszeres védekezés a vetőmag optimalizálásával kezdődik. A csírázáskori betegségek, kártevők ellen a vetőmagot csávázni kell, azaz a szemek felületére gombaölő szereket juttatunk. Újabban a hosszabb ideig védelmet nyújtó és a kártevők ellen is hatékony csávázószereket is alkalmaznak.
A kukorica növényvédelmét 3 csoportba sorolhatjuk:
1. Agrotechnikai gyomszabályozási módszerek
Vetésváltás rendszere, tápanyagutánpótlás-trágyázás technológiája, a gyomosodást befolyásoló termesztéstechnológia elemek (vetésidő,tenyészterület, tőszám, takarónövények) szabályozása.
Jó előveteményei azok a kultúrák, melyek korán lekerülnek a területről, nem hagynak sok szármaradványt maguk után, nem szárítják ki a talajt. Ezek után időben el lehet kezdeni a talajmunkát, jó minőségben lehet a talajt előkészíteni a kukorica számára.
Jó elővetemények: az őszi búza, őszi árpa, tavaszi árpa, repce, a csemegekukorica, a korai burgonya, len, mák, kender, lucerna, vöröshere.
A kalászos növények nagy vetésterülete miatt gyakran kalászos, különösen őszi búza után kerül a kukorica. Az őszi búza és a többi kalászos növény kiváló előveteménye a kukoricának.
A lucerna általában jó előveteménynek számít, amennyiben korán feltörik, utána a kukorica nagy termésre képes. Száraz években azonban a nagy vízigényű lucerna erőteljes gyökérzetével nagy mélységig kiszárítja a talajt, ezzel kedvezőtlen körülményeket teremtve a szintén nagy mennyiségű vizet felhasználó kukorica számára. Száraz évjáratban ezért a lucerna kedvezőtlen előveteménye a kukoricának, nagy az aszálykár kockázata.
Közepes előveteményei általában a későn lekerülő, sokszor nagy mennyiségű, nehezen lebomló szármaradványt hagyó növények: napraforgó, kukorica, silókukorica, cukorrépa, őszi, tavaszi takarmánykeverékek. A cukorrépa a nagy vízfelhasználás miatt száraz években a lucernához hasonlóan a kedvezőtlen elővetemények közé kerül.
Viszonylag jól termeszthető monokultúrában, tehát hosszú ideig önmaga után vetve is. (A legalább 6-7 évig történő önmaga utáni termesztést tekintjük monokultúrának.) A monokultúrának azonban vannak hátrányai. Elszaporodnak a nehezen irtható herbicidrezisztens gyomok, például a vadköles, a fenyércirok, fehér libatop, kakaslábfű, szőrös disznóparéj. Az egyoldalú tápanyagfelhasználás, a talaj kiszárítása, a kórokozók és kártevők fokozott megjelenése és kártétele is egyre nagyobb problémát okoz.
Észszerű vetésváltás betartásával többlet költség nélkül megelőzhetők a monokultúrában jelentkező problémák. Az amerikai kukoricabogár hazai megjelenése valószínűleg a kukorica monokultúra teljes megszűnését eredményezi rövid idő alatt. A védekezés egyik fontos alapeleme ugyanis a szakszerű vetésváltás betartása.
Üzemi tapasztalatok alapján a bikultúrás termesztés (kukorica-kukorica - búza-búza) hosszabb időn keresztül jó eredménnyel fenntartható.
Rossz előveteményei a kukorica monokultúra, a cukorcirok, szemescirok, szudánifű, száraz évjáratokban a lucerna és a cukorrépa.A kukorica általában csak a tavaszi vetésű növények részére tekinthető jó előveteménynek. De a rövid tenyészidejű hibridek (FAO 200, esetleg 300) és a silókukorica már elfogadható elővetemények az őszi gabonák részére is.
A N.P.K műtrágyák habár növelik a termésátlagot, de jelentősen befolyásolja a gyomflóra összetételét. A nitrogén hatóanyag mennyiségének megháromszorozódása segítette a nitrogénkedvelő gyomnövények pl. tyúkhúr, egynyári perje, fehér libatop, laboda fajok és a tarackbúza terjedését. A nagyarányú kálium és foszfor uténpótlás és kedvezhet néhány gyomfajnak ezek pl.árvacsalán fajok, fekete ebszőlő.
Az optimális vetésidő meghatározásánál az adott kultúrnövényfaj igényeit kell figyelembe vennünk. A helyes vetésidőnek igen jelentős hatása van a kultúrnövény-gyom versengésére, különösen a tenyészidő kezdeti szakaszában. A sűrű soros, viszonylag kis tenyészterülettel rendelkező kultúrnövények megemelt vetőmag mennyisége, illetve ezzel kapcsolatosan magasabb tőszáma számottevően csökkentheti a gyomok növekedési esélyeit és növelheti a termést.
A takarónövények használatakor célunk az,hogy e növények foglalják el azt az életteret, ami egyébként gyomok töltenének be.
2. Mechanikai gyomirtás
Ide tartozik: a gyomlálástól és kézi kapálástól kezde a különböző talajművelési eljárások, a sorközművelési technológiák, a kaszálás és a különféle talajtakarási technológiák is. A kelést követő időszakban a talaj felső rétege cserepesedetté válhat, ennek megszüntetésére és a csírázó gyomok irtására elvégezhető a kukorica fogasolása. Később a kikelő gyomok ellen egyszer-kétszer sorközművelő kultivátorozás javasolható. Ezt azonban a vegyszeres gyomirtással összehangolva végezzük, hogy elkerüljük az egyes gyomirtó vegyszerek hatásának a lerontását. A sorközműveléssel együtt érdemes elvégezni a sorköztrágyázást is. A kultivátort mélyen ne járassuk, mert az a kukorica gyökérzetét megsértheti, ez által annak fejlődését visszaveti. A hatása a talaj állapotára így is jó, ezért ajánlható a vegyszerhasználat mellett a sorközművelő kultivátorozás. A munkát azonban úgy végezzük, hogy az tőkivágással ne járjon, vagy csak minimális, 5% alatti kivágást okozzon
3. Kémiai növényvédelem
A kukorica mint tág térrállású növény nem tudja felvenni a küzdelmet a gyomok ellen az ember tervszerű gyompusztító tevékenysége nélkül. Számos vizsgálat és gyakorlati eset igazolja, hogy gyomirtás nélkül a kukorica nem termeszthető sikeresen.
A gyomirtó szereket kijuttatási időpontjuk szerint az alábbi kategóriákba sorolhatjuk:
a. Vetés előtti(preplanting) herbicidek (PP). Ilyen módon sikeresen alkalmazhatjuk például az izoxaflutol hatóanyagú készítményeket a kukoricánál a PP gyomirtásban
b. Vetés előtti, a talajba bedolgozott (preplanting incorporated) herbicidek (PPI). A gyakorlatba erre a célra a tiolkarbamát és dinitro-anilin hatóanyag csoportba tartozó készítményeket használjuk.
c. Vetés után, kelés előtti (presowing) herbicidek (PRE)
d. Kelés utáni (posztemergens) herbicidek (POST)
Jelen esetbe a kukoricánál a posztemergens kezelés dominál nagy mértékben, aminek a következők az okai: presowing szerek visszaszorulása, mikrobiológiai degradáció, preemergens szerek hatásának időjárás által befolyásolt hatékonysága (bemosó csapadékhiány), elszaporodott melegigényes fajok folyamatos kelése (selyemmályva, csattanó maszlag, szerbtövis), szakmai szemléletváltás: csak a ténylegesen megjelent gyomok ellen védekezünk.Az utóbbi időben nagy gondot okoz, hogy a preemergensen használható gyökérherbicidek érvényesüléséhez nincs elegendő bemosó csapadék, másrészt egyre jobban terjednek a melegigényes, nyár elején folyamatosan kelő és nyár végén magot hozó gyomok (pl. disznóparéj, libatop, parlagfű, datura, szerbtövis stb.). A vetés utáni, kelés előtti (preemergens) szerek között újak vannak, amelyek korai posztemergens technológiával is kijuttathatók. Azonban érvényesülésükhöz a kijuttatást követő két héten belül 20-30 mm bemosó csapadékra van szükség.A pre-post technológia azt jelenti, hogy a vetés előtt hagyják a területet kigyomosodni, elvetik a kukoricát és ezután végzik a vegyszeres gyomirtást, amely a vetés szempontjából preemergens, a gyomok szempontjából viszont posztemergens védekezés.
Presowing gyomirtószerek hatóanyagai: butilat, AD67, acetoklór, atrazin.
Preemergens gyomirtószerek hatóanyagai: proizoklór,metolaklór, acetoklór,terbutrin, linuron, atrazin, pendimetalin.
Postemergens gyomirtószerek hatóanyaga: atrazin, pendimetalin, rimszulforon, terbutrin, bromoxinil, klórmezulon, dikamba, 2,4D.
Bákai Gabriella-Dóra, falugazdász